Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük a Türr István Múzeum leltárkönyve alapján
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Dunafalva (69.39.4.). Kérdés, hogy a használat ilyen alacsony számú dokumentáltsága tekinthető-e egyáltalán az elterjedtséget bizonyító tényezőnek. Úgy gondolom, csak kiegészítő gyűjtéssel megerősítve. Fél Edit 1951-ben végzett gyűjtése nyomán lejegyzett adattári dokumentum7 utal arra, hogy a bajaszentistváni fazekasok a siklósiakhoz hasonlóan készítettek gyermekjátékokat. A községben 1950-ben 6 kályhás dolgozott, akik vászonedényeket: csirkeitatót, virágcserepet, kacsaetető tálat és köcsögöket is készítettek. A Türr István Múzeum gyűjteményében azonban nincs azonosítva ilyen termék. Sólymos Ede8 1952-ben Szeremlén gyűjtött az akkor 70 éves Orján Lajostól, aki elmondta, hogy amikor ő még gyermek volt, a jankováciak kocsival vitték Sze- remlére az árusításra szánt edényeket. Sólymos Ede másik gyűjtése9 azt erősíti meg, hogy az 1900-as években a csákváriak is jártak Szeremlére cserépedényeket árulni. Sajnos a korábbiakban alig foglalkoztak a néprajzi gyűjtések a Baja környéki településeken használt cserépedények eredetével. Az említetteken kívül a múzeumi leltárkönyvben csak elszórt adatokat találunk egy-egy fazekasközpont termékének Baja környéki használatára. Kalocsát mindössze egy öntözőkanna képviseli (69.59. 1.), amit Érsekcsanádon használtak. Érsekcsanádról került a Türr István Múzeumba a Hódmezővásárhelyen 1890-ben készült korsó (59.45.1.) és a Jákon készült, gyermeknek szánt pici korsó is (61.171.1.). Ez utóbbit persze vásárolhatták valahol másutt is, hiszen bizonyára ajándéknak vették. Dunaszekcső fazekasműhelyéből került ki 1871-ben egy nagykorsó (89.25.1.), amit Hercegszántón használtak. Egy bezdáni fazék (69.49.9.) biztosan eljutott Dávodra, egy köcsög Balassagyarmatról 1940-ben Bátmonostorra (69.41.5.). Ezek az elszórt adatok azonban nem tekinthetők bizonyító erejűnek a felvásárlási helyekre vonatkozóan, csupán figyelem felhívásnak, irányt mutatónak a további kutatáshoz. A bajai mellett átnéztem a kecskeméti Katona József Múzeum és a Kiskun Múzeum leltárkönyveit is, de tapasztalataim az edények azonosítottságáról a leltári adatok alapján alig gazdagodtak. A Kiskun Múzeumban csak elvétve leltároztak olyan cserépedényt, aminek a készítési és a használati helyét is bejegyezték. A Katona József Múzeumban nagy számban találtam a leltárkönyvben jól adatolt cserépedényeket, de nagy számban vannak a gyűjteményben hiányosan adatoltak is. A feldolgozást a következő esztendőre halasztottam. A három múzeum leltárkönyveinek ismeretében, a bajai gyűjtemény elemzése után, mégis leszűrhetünk néhány megszívlelendő tapasztalatot. Úgy vélem, megfogalmazhatók a népművészeti kötetet érintő kérdések. A legszembetűnőbb probléma a majdani feldolgozás hitelességét érinti. Kérdésem: lehet-e a múzeumi leltárkönyvek alapján az egyes fazekasműhelyek termékeinek használati helyére következtetni? Jelenlegi ismereteim szerint csak feltételesen. Leltárkönyveink sokkal inkább alkalmasak a nyilvántartási funkció betöltésére, mint a tudományos kutatás alapdokumentumának. A leltározott cserépedények túlnyomó többsége eddigi tapasztalataim szerint hiányosan adatolt. A tárgy nyilvántartásához szükséges azonosító adatokat a leltározók mindenkor bejegyezték, a készítés 7TIM Ad. Lsz. 124-68. 8 TIM Ad. 6-69. 9 TIM Vegyes néprajzi gyűjtés Ad. 22-69. 145
