Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük a Türr István Múzeum leltárkönyve alapján
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Bánkiné Molnár Erzsébet FAZEKASKÖZPONTOK ÉS ÁRUSÍTÁSI KÖRZETÜK A TÜRR ISTVÁN MÚZEUM LELTÁRKÖNYVE ALAPJÁN A készülő Bács-Kiskun megye népművészete kötethez végzett kutatásaim első állomása Baja volt, ahol a Türr István Múzeum kerámia gyűjteményét és az ahhoz tartozó dokumentációt tekintettem át. A kerámia raktárban szakszerű tárolást biztosító polcrendszert, áttekinthető raktári rendet, nagyszámú és szép gyűjteményi anyagot ismerhettem meg, fotózhattam le. Ezúton is megköszönöm a Türr István Múzeum dolgozóinak a készséges segítséget. Előadásomban az anyaggyűjtés nyomán felszínre került kutatási problémákat szeretném vitára bocsátani, közreadni. Baja fazekasságáról mind az egykorú dokumentumokból, mind a szakiroda- lomból gazdag ismeretanyag gyűjthető. A fazekasok magyar nyelvű céhjegyzőkönyve 1798—1867-ig, mesterkönyvük 1820— 1926-ig, szegődtetési könyvük 1821—1851 - ig tájékoztat a bajai fazekasok szervezeti életéről, a mesterség intézményi kereteiről, a mesterek működéséről. Ezekre a dokumentumokra támaszkodik István Erzsébet1 is, aki feldolgozásában elsőként szentelt nagyobb figyelmet a bajai fazekasságnak. Mindezzel megismerkedve a múzeum legfontosabb dokumentációs forrásaihoz, a leltárkönyvekhez fordultam további információkért. Arra kerestem a választ, honnan vásárolták a fazekas termékeket a Baján lakók és a környékbeliek, illetve tükrözi-e a leltárkönyv a fazekas termékek használatának területi elterjedtségét. Kutatói kíváncsiságom eredője a készülő népművészeti kötet szerkesztői koncepciója volt, amely a tárgyak használatát, a használat helyét és mikéntjét kiemelten kezeli. A fazekasközpontok - amint Kresz Mária2 megállapította - és a különböző műhelyek az országos szükségletet egymás közötti munkamegosztás szerint, mintegy bizonyos edényféleségekre szakosodva elégítették ki. A profil kialakulását elsődlegesen az agyag minősége határozta meg. Aszerint, hogy milyen agyagból dolgoztak, készülhetett tűzálló vagy nem tűzálló edény illetve fennálló vagy lapos edény. így volt ez a sárközi fazekasok körében is, ahová István Erzsébet a bajai fazekasközpontot besorolta. A sárközi edények sárközi megnevezésüket felhasználási, elterjedtségi helyükről, nem pedig készítési műhelyeikről kapták. A Sárközbe szállító fazekasközpontok közül Mórágy, Szekszárd és Siklós nem is a Sárköz területén fekszenek. Stílusjegyeik alapján a sárközi fazekassághoz tartozik Mohács és Baja is. A felsorolt fazekasközpontok edényei a stílusjegyek alapján egymástól jól elkülöníthetők. Megkülönböztetésükben nagy segítséget nyújt István Erzsébet feldolgozása. Ugyan ő feltérképezte azt is, milyen területre teijedt a bajai főzőfazekak használati köre. Az egyéb, a főzésre nem alkalmas bajai edények elterjedtségével azonban István Erzsébet nem foglalkozott, a többi fazekasközpont árusítási helyével is csak érintőlegesen. 1 ISTVÁN Erzsébet 1967. NÉ XLV1. 91-137. 2 KRESZ Mária 1961. NÉ XLIII. 141-170. 141
