Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Merinu Éva: A vízi közlekedés és teherhordás... * tanyákról csónakokkal érkeztek, és a piac mellett a hídnál kötöttek ki.3 A búzát bőgőshajókkal szállították. De vízen szállították a fát, a sót, a mészkövet, a malomkövet, a sziksót, a fazekasárut, a káposztát, a bort, és a fűszerféléket is.4 Egyéni közlekedés Az egyéni közlekedés eszköz nélküli módja az úszás. A vízmente embere már gyermekkorában megtanul úszni, ez a vízi életnek elengedhetetlen feltétele. Az úszni nem tudó ember gyakran vett igénybe valamilyen segédeszközt. Erősen összefogott nádköteget kötött a hátára vagy a hasa alá. Deszkalapokból vagy nádkötegek- ből tákolt össze tutajfélét magának, vagy egyszerűen leakasztotta az ólajtót és azt használta alkalmi vízi járműként.5 6 Ezeket hosszú karóval, csáklyával tolta előre a vízen. A hajósi svábok a XX. század első felében, árvíz idején a disznóvágáskor használt hosszú forrázóteknőt (Schlachtrmoltaf használták alkalmi vízi járműként, hogy a településről eljussanak a domboldalban álló borospincéikhez.7 A gyalog járhatatlan dagványokban, sáros, iszapos helyeken gólyalábat is használtak. Ez sokszor természetesen elágazó gallyból készült. Egyenesebb főágát kb. hónalj magasságig, rövidebb oldalágát kb. 10 cm-re vágták, erre léptek. Közlekedési edények A vízen való járás-kelés és munkavégzés, a kisebb terhek hordásának legfontosabb eszközei a csónakok és ladikok. A két elnevezés azonban gyakran keveredik, jelentése bizonytalan és gyakran egybemosódik. Az idősebb emberek az egy törzsből vájt vízi alkalmatosságot értették a csónak elnevezésen. Leggyakrabban az ártéri erdőből kivágott vastag nyárfából, illetve tölgyfából, de fűz- és jegenyefatörzsből is vésték, Herman Ottó szerint tűzzel vájták.8 9 A XIX-XX. század fordulóján még Szerénáién is ilyen csónyikot használtak, melyet Sólymos Ede szerint kapával egy fából faragtak.4 A halászok maguk készítették vízi járművüket, faragásához nem kellett különösebb tudomány. A hajó belsejét nem egész hosszában vájták ki, közepe és vége felé egy-egy tenyérnyi darabon a hajó egész szélességében fenékig meghagytak egy falat, amely ülésül is szolgált, de leginkább a hajó szilárdságát biztosította. A csónak mellett többféle elnevezésével is találkozunk: bödönhajó, bodonhajó, Baján csikli, a Balatonon lélekvesztő, mely elnevezés arra utal, „elvész benne a lélek”. A csónaknak ugyanis legtöbbször gömbölyű volt a feneke, ahogy a fa törzse hajlott és kiadta, ezért nehezebb volt benne evezni, jobban dülöngött, könnyebben 3 DANKÓ Imre 1957. 4 BELLON Tibor 2003. 139. és 2001. 273. 5 HERMAN Ottó 1887. 201-202. BABUS Jolán 1959. 38. BELLON Tibor 2003. 147. 6 Hosszában egymás után két disznó is elfért benne. 7 BEREZNAI Zsuzsanna gyűjtése. Hajós, 2007. 8 HERMAN Ottó 1887. 201. 9 SÓLYMOS Ede 1965.66. 120
