Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bárth János: Román–magyar közös néprajzi kutatás Magyarlapád község területén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Bárth János ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS NÉPRAJZI KUTATÁS MAGYARLAPÁD KÖZSÉG TERÜLETÉN A lapádi kutatás terve és előkészítése A magyarországi Bács-Kiskun megye és a romániai Álba megye évtizedek óta tart fenn egymással testvérmegyei kapcsolatot. Ez a kapcsolat nagyjából kimerült a vezetők kölcsönös látogatásiban, legjobb esetben pedig a népi táncegyüttesek szerepeltetésében csúcsosodott ki. 2001-ben javasoltam Bács-Kiskun megye akkori vezetőinek, hogy a két megye kapcsolatát, kulturális együttműködését bővítsék ki közös tudományos kutatással, egészen pontosan: Álba megye területén végezendő közös néprajzi kutatással. Bács-Kiskun megye és Álba megye akkori vezetőinek tárgyalásai során többször szóba került az általam felvetett gondolat, és szerencsére mindkét részről kedvező fogadtatásra talált. 2001 kora őszén Kecskeméten nekiláttam a kutatási helyszín kiválasztásának. Olyan községet kellett keresnem, amelynek területén évszázadok óta élnek együtt magyarok és románok, következésképp, alkalmas az interetnikus néprajzi kapcsolatok tanulmányozására. Történeti művekből, néprajzi tanulmányokból, régi és új statisztikai kiadványokból igyekeztem megismerni Álba megye tájait, amelyeket korábban csak futó látogatások, turista szemlélődés szintjén ismertem. Végül Ma- gyarlapád községre esett a választásom, amelynek hét falujában megközelítőleg egyforma létszámban élnek magyarok és románok. 2001 késő őszén ellátogattam Magyarlapádra, amelynek néptáncegyüttese korábban már szerepelt Bács-Kiskun megyében. Magyarlapád román polgármestere és magyar alpolgármestere örömmel ismerték meg a kutatás tervét. Erkölcsi támogatásukról biztosították a vállalkozást. A község kulturális menedzsere pedig azonnal felajánlotta együttműködését a gyakorlati szervezőmunka terén. 2001 végén és 2002 legelején az a feladat várt rám, hogy megszervezzem a kutatócsoportot. A magyar oldal viszonylag gyorsan összeállt. Bács-Kiskun megyei múzeumi kutatók alkották a gerincét, elsősorban fiatalok, Phd-hallgatók, pályakezdő muzeológusok. A csoport tagjainak kiválasztásánál arra törekedtem, hogy a gazdasági élet, (földművelés, állattartás, szőlőművelés, kézművesség), az életmód (házbeli élet, táplálkozás, valamint a szellemi kultúra, vallási élet, népszokások, népköltészet) kutatói egyaránt jelen legyenek a csoportban. A kutatócsoport román tagjainak kiválasztása több nehézséggel járt. A gyulafehérvári múzeum kapcsoltfelvételi kísérleteink ellenére, valószínűleg vezetőségének speciális régészeti érdeklődése miatt, ebben a vállalkozásban nem válhatott a Bács-Kiskun megyei múzeumi szervezet partnerévé. Kiderült, hogy a gyulafehérvári múzeumban és egész Álba megyében csak egy néprajz szakos muzeológus dolgozik, a mi csoportunknak pedig legalább 4- 5 román kutatóra volt szüksége. A helyzet megoldása érdekében a szomszédos Maros megyei múzeumhoz fordultam, amellyel kialakulóban volt a Bács-Kiskun 97
