Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Somogyvári Ágnes: Kihívások, eredmények, tapasztalatok
Somogyvári Ágnes: Kihívások, eredmények, tapasztalatok lotában Rejtett kincsek címmel, ahol az autópályás ásatások egy-egy jelentős leletegyüttesét is bemutattuk. Félegyházán a környék feltárt Árpád-kori lelőhelyeinek anyagát bemutató kiállításra került sor. Úgy gondolom, hogy az elmondottakkal sikerült valamennyire érzékeltetni, hogy az elmúlt tíz évben milyen nagy munka hárult a megye régészeire. Az elkövetkezendőkben pedig azt szeretném vázolni, hogy miért volt jelentős az a munka, amit elvégeztek. Hiszen az elmúlt tíz év munkája olyan új eredményeket hozott, amelyek sokban módosították vagy pontosították a megye középkorig terjedő történetének addig ismert képét. Talán az a legegyszerűbb, ha korszakonként haladunk végig, kezdve a neoliti- kummal. Az újkőkor időszakából a dunántúli vonaldíszes kultúra településének feltárására került sor Hartán, az 51. út nyomvonalában. Ezt a feltárást megelőzően a kultúrának csak kisebb telepjelenségeit ismertük, gödröket, tűzhelyeket Fajsz-Gara- dombról vagy Kunszentmiklós-Középszenttamásról. A 22 000 m2-re kiteijedő feltárás, melyet Kustár Rozália irányított, több olyan nagy méretű, cölöpszerkezetű ház meglétét rögzítette, amelyet Közép-Európából jól ismerünk, de itt, a Duna-Tisza közén még nem sikerült feltárni. A rézkor időszakából a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúra Duna-Tisza közi jelenlétére csupán szórványos sírleletek utaltak. Még a XX. század első felében Kiskőrös határában került elő a kultúrához tartozó 15 sír, ez volt a legtöbb temetkezés, amelyet feltártak. Nyárlőrincről, Lakitelekről is ismerünk síranyagokat, sőt az M5-ÖS lajosmizsei szakaszán is előkerült két sírjuk, de településeik mindez ideig nem kerültek elő. Kiskunfélegyházán a 451. számú út nyomvonalában került elő a kultúra települése. Az ásató, Balogh Csilla megfigyelése szerint árkokkal körülhatárolt lakóegységeket lehetett elkülöníteni, és a jelentős mennyiségű leletanyagban olyan oromdíszek is előfordultak, amelyek felszíni épületek meglétére utalnak. A későrézkor időszakára vonatkozóan ugyancsak új eredményeket hoztak az elmúlt időszak feltárásai. A péceli kultúra leletei, lelőhelyei nagy számban voltak ismertek a megyében. A lelőhelyek egy része terepbejárásokból vált ismertté, ugyanakkor több telepfeltárásra is sor került. így Lakitelek-Szikrán vagy Ágasegyházán, de Solt-Borsoshegyen és Kunpeszér-Téglaházi dűlőben is gyér telepjelenségeket figyeltek meg. 1994-ben Ballószögön az M5-ös autópálya nyomvonalában Horváth Attila tárt fel péceli kultúrába tartozó leleteket. Solton az 51. út nyomvonalában nyílott lehetőségünk arra, hogy a péceli kultúra kultuszhelyét feltárhassuk, és a kultúra hitvilágával kapcsolatos megfigyeléseket tehessünk. A feltárt területen ember- és állatáldozatok bemutatása zajlott. A nagy számban és nagy szóródásban megtalálható szarvasmarha áldozati gödrök esetében feltételezni lehet, hogy ismétlődően vissza-vissza tértek erre a kultikus szintérre. Talán a későbbi kutatások eldönthetik azt is, hogy egy településhez tartozott-e az általunk feltárt terület, vagy pedig több település kultikus központjáról van-e szó. A Duna-Tisza közén a bronzkor középső időszakából ismerünk jelentős meny- nyiségü leletanyagot. A korabronzkorból a makói kultúra leletei csupán szórványosan fordultak elő, és a múzeumokban lévő leletanyagnak csupán a kisebb hányada került elő ásatásból. Gondoljuk csak meg, hogy a kultúra oly sokat 8
