Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Romsics Imre: A XIX. századi hagyatéki leltárak, mint a népművészeti kutatás forrásai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón e hagyaték árverési jegyzőkönyve is, melyből kiderül, hogy a tárgyak nagyobbrészt a becsérték alatt keltek el, de a két kiemelt, bizonyosan hímzett ágynemű a kikiáltási ár fölött talált gazdára. A 2,60 forintra tartott dunnát 3,30-ért, az 1 forintra értékelt vánkost 1,60-ért vásárolta meg Scheer Fülöp. Bizonyosan összetartozott e két darab, mert magasabb árért ugyanaz a személy vásárolta meg őket. A negyedikként kézbe került, az 1901-ben 19 évesen meghalt Farkas Jánosné András Julianna napszámos leltára is kiváló adatokkal szolgált: 1 párna tollas piros csíkos húzatú', 1 dunna veres csíkos húzatú; 1 vánkos veres csíkos húzatú; 1 kék virágos ágyterítő. Ugyanezen leltárban olvasható 1 dunna fehér húzatir, 6 vánkos fehér húzatir, 2 fehér vizitli bejegyzésekről már nem dönthetjük el, hogy singlölt darabokról van szó vagy sem. Az ágyneműknél nagy valószínűséggel gyanakodhatunk a singlölésre, de nem lehetünk bizonyosak benne. A vizitli esetében pedig teljes a bizonytalanság. A kezdeti sikerekből fakadó lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mert egyre ritkábban kerültek elő hasonló részletességű megfogalmazások. Mire következtethetünk mindezekből? Ha sorra kielemezzük a kevés számú megfogalmazást, akkor nagy valószínűséggel megfoghatjuk a korai kalocsai hímzés kialakulását, az 1860- 1880-as években született, fiatalon meghalt leányok és menyecskék leltáraiban. Az árvaszéki iratanyag keletkezésének időszaka azonban nem alkalmas a singlöléses és a korai cifra korszak kialakulásának a vizsgálatára. A korszakolásban tehát nem juthattunk előre, csak részsikereket érhettünk el. A legnagyobb akadály tehát nem az iratféleség minőségében keresendő, hanem az iratok keletkezésének időhatárában. Tudomásul kell ugyanis vennünk, hogy a korszakoláshoz csak a fiatalon elhunyt személyek hagyatéka adhat biztos támpontot. Az idősebb személyeknél ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor, honnan és hogyan került tulajdonukba egy-egy ruhadarab. A singlölés kialakulását tehát nem láthatjuk azért, mert nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az 1871-től keletkezett iratokat megelőzően már kifejlődött az. A korai cifra korszak XIX. század végi XX. század eleji kialakulásának vizsgálatára pedig azért nem alkalmas a fond, mert a XX. századi leltározók már mindahányan jelzők nélkül vetették papírra a leltári tételeket. A korai cifra korszak datálása azonban már nagy bizonyossággal elvégezhető a múzeumi textilgyüjtemény alapján. A datálási kísérlet felemás sikere vagy sikertelensége mellett két területen hozott nem várt eredményt az árvaszék iratanyagának vizsgálata. Számtalan hagyatéki leltár és árverési jegyzőkönyv írja le a női viseletek esetén a gyári termékekből varrt ruhadarabokat anyaguk és színük megjelölésével. Példaként a már említett két leltárt említem: 69
