Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Romsics Imre: A XIX. századi hagyatéki leltárak, mint a népművészeti kutatás forrásai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Mivel az Árvaszékek megalakulásának idején a város és a szállások lakosságának a száma közel azonos, az elszakadások évében pedig 60^10%,12 ezért a nagy számok törvénye szerint ekkora előfordulási különbség nem lehet közöttük. E gyanúnkat erősíti az a tény is, hogy az elszakadó szállások közigazgatási központjaiban nagyon kevés, Homokmégyen 5 db, Szakmáron 12 db az előfordulások száma. Nagy valószínűséggel gondolhatjuk, hogy az újonnan alakult közigazgatási egységek átvették a kalocsai árvaszéktől a folyó ügyeket. Mivel ezeknek nem akadtunk nyomára a Bács-Kiskun Megyei Levéltár községi iratai között, ezért próbálkoznunk kell még a vármegyei árvaszék iratainak felkutatásával a Pest Megyei Levéltárban. Nem tartozik szorosan a témánkhoz, mégis közlünk néhány további statisztikai adatot a kigyűjtött jegyzékekről. Ezek azonban nem öncélú közlések, hiszen az adatok népművészeti szempontú értelmezéséhez elengedhetetlenül fontos néhány társadalmi vonatkozású információ ismerete is. Az összegyűjtött leltárak és jegyzékek pontosan leképezik Kalocsa társadalmának rétegzettségét és vallási hovatartozását. Föltűnő, hogy egyetlen református és evangélikus adatot sem találtunk. E két felekezet képviselői alig haladták meg a város lakosságának 0,5%-át a XIX-XX. század fordulóján. A leltárak megoszlása a társadalmi rétegek és a vallási hovatartozás szerint, nemenként Katolikus Zsidó Összesen j férfi Nő férfi nő Földműves 76 62— 138 Napszámos 11 49— 60 Béres/szolgáló 2 5— 7 Juhász 1 2— 3 Iparos 33 23— 56 Kereskedő 25 7 14 Egyéb 25 21 1 — 47 Nincs adat 18 1735 Összesen 168 179 6 7 360 12 1875-ben a városban 8 102 fő, a szállásokon 7 043 fö, 1897-ben a városban 10 627 15, a szállásokon 7 114 fö élt. 65
