Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Romsics Imre: A XIX. századi hagyatéki leltárak, mint a népművészeti kutatás forrásai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Romsics Imre A XIX. SZÁZADI HAGYATÉKI LELTÁRAK, MINT A NÉPMŰVÉSZETI KUTATÁS FORRÁSAI A különböző típusú és fajtájú jegyzékek, leltárak régóta kedvelt forrásai a történeti és a néprajzi kutatásoknak. Általában az adóztatáshoz kapcsolódó adatfelvételek voltak a kedveltek, melyek elmaradhatatlan forrásai a társadalomtörténeti és a gazdaságtörténeti kutatásoknak. Hasznosságukat jelzi, hogy számtalan adóösszeírás, dézsmajegyzék és urbárium nyomtatásban is elérhető.1 A hagyatéki leltárak az 1970-es években kerültek a kutatás látóterébe, amikor is a Néprajzi Múzeumban munkacsoport alakult összegyűjtésükre és a bennük rejlő információk kiértékelésére. Ebben az időben már a kutatás rendelkezésére állt a számítástechnika is, mely nagyban megkönnyítette a hatalmas információhalmaz analizálását, kiértékelését. A hagyatéki leltárak nagy számban fordulnak elő az árvaszéki iratokban, mely irattípus mostoha gyermeke volt a levéltáraknak. A kutatók nem tulajdonítottak jelentőséget a nagy tömegben előforduló gyámügyi iratoknak, mert sok energia- ráfordítással, csak nagy ritkán lehetett bennük találni történeti forrásértékű dokumentumot. Jenei Károly 1955-ben a gyámügyi iratok selejtezését javasolta a levéltárak helyhiányának - véleménye szerint is átmeneti - megoldására.1 2 3 Jenei Károly véleményével szemben fogalmazta meg álláspontját a Levéltári Szemle 1973. évi második számában Csípés Antal. Az árvaszéki iratok között 58 féle irattípust ajánlott a nem selejtezhető kategóriába.4 Ugyanitt hívta fel a figyelmet az árvaszéki iratok jelentőségére a jog- és gazdaságtörténeti kutatásokban.5 A hagyatéki leltározás és az árvaszék történetéről nem kívánok bővebben értekezni, hiszen azt megtette Csipes Antal6 és Kocsis Gyula.7 Témánk megértése érdekében csak röviden említem meg az alábbiakat. A tárgyakat is felsoroló hagyatéki leltárak összeállítása csak a XVII. század második felében kezdett teijedni. Korábban csak az ingó vagyont sorolták fel. A leltározási kötelezettség csak a nemesi árvákra vonatkozott, a jobbágyhagyatékokra csak Mária Terézia úrbéri rendelete terjesztette azt ki.8 A következő száz esztendőben sem alakult azonban ki az árvák 1 Többek között - JAKÓ Zsigmond 1944.; KISS István, N. I960.; MAKKAI László 1954.; MAKSAY Ferenc 1959.; VASS Előd 1980. 2 Az 1979-ben alakult csoport munkájáról értekezett annak vezetője, Benda Gyula a Múzeumi Hírlevél VII. évfolyamának 7. számában. 3 CSÍPÉS Antal 1973. 176. “CSÍPÉS Antal 1973. 186-188. 5 CSÍPÉS Antal 1973. 176. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy tanulmányának végén az árvaszéki iratok 65-75%-ának selejtezését sürgeti a férőhelynyerés és a használhatóság indoklásával. “CSÍPÉS Antal 1973. 7 KOCSIS Gyula 1988. 8 KOCSIS Gyula 1988. 5. 61
