Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Történelmi adatok Kiskunfélegyháza vallási néprajzához
Bánkiné Molnár Erzsébet: Történelmi adatok... A vallás átszőtte a paraszti lét egészét, irányt mutatott és kapaszkodót adott a mindennapok megéléséhez. A történelmi dokumentumok tömege tanúsítja a népi vallásosság megnyilvánulásait, csupán oda kell figyelni a megbúvó részletekre. Erre adott példát Bálint Sándor, aki egyik úttörője volt a néprajz történelmi források felé fordításának.4 Kutatásom a kiskunfélegyházi levéltár több egymást kiegészítő forrástípusára, a végrendeletekre, a hagyatéki leltárakra és a számadásokra irányult, s még nem tekinthető befejezettnek, de már alkalmas következtetésekre és új eredmények felmutatására. Elsődlegesen a végrendeleteket vizsgáltam, amelyek a közigazgatási iratok között külön sorozatot alkotnak. A testamentumok egykorú lajstrom segítségével kutathatók, sajnos bizonyos évkörökben keletkezett végrendeletek hiányoznak.5 A XVIII. század második felében írt végrendeletekben szembetűnő a vallásos életszemlélet. A kor emberének világképében az élet és a halál egységet alkot. Számára a halál nem végzetes katasztrófa csupán átmenet egy másfajta létbe. A halálra készülő utolsó figyelme arra irányul, hogy rendet hagyjon maga után. Gondoskodik arról, hogy minden a megérdemelt helyére kerüljön. A testamentumok bevezető szövegében az első gondolatok Istenhez szólnak. A testálás Isten nevével, Isten színe előtt történik. A végrendeletek első szavai mintha imádságot kezdenének „Az Atyának Fiúnak és Sz: Lélek Istennek nevében Amen. ” Majd, megnyugodva a mindenható által rájuk kiszabott sorsban folytatják, „Én ... az Úr Istennek ell kerül- hetetlen rendelésiből nehéz, vagyis súlyos betegségben lévén..." a következőket rendelem. És a testáló rendel, számba vesz, a maga igazsága szerinti hittel, percig sem kételkedve abban, hogy rendelkezése teljesül. A végrendelkező lelke megnyugvásáért intézkedik a vagyonról. Gondoskodik arról, hogy élete munkája tovább gyümölcsözzön itt a földön, és arról is, hogy lelke üdvét szolgálja. Ez utóbbira irányuló rendelkezéseket nevezhetjük ájtatos hagyományoknak, a vallási néprajz közvetlen történelmi forrásainak. Az általam tanulmányozott testamentumok 90%-a olyanok rendelkezése, akik a Jászságból költöztek Félegyházára. A származás akkor is bizonyítható, ha az adott személy nevét nem találjuk meg a kibocsátó helyet feltüntető összeírásban. Az ájtatos hagyományok kedvezményezettjei között szinte mindig olvasható annak a településnek a temploma vagy egyházi intézménye, ahonnan a testáló származik, ahol az ősei nyugszanak. Néhány példát említek. Czakó András a fényszarui plébánosnak hagyományoz „atyja utáni misékre”, Szabó Mátyás, Falábú Márton, Szabó Mihály, Horváth Gergely szintén a fényszarui templomra hagy bizonyos összeget. Dobák Gáspár mivel készpénze nem volt, két üszőboijúja közül az egyiket Fényszaru épülésére hagyta, konkrétan a fényszarui kálváriára. Fazekas Ferenc és Fazekas Mihály a felsőszentgyörgyi templomra, Szolnoki Mihály a mihálytelkire, Dinnyés János a „Sági templomra f. 10 ugyan ottan feküvő atyámfiainak leikéért Szt misékre. ” Vidéki Jakab a csécsei templomra hagy 30 forintot, mert, mint írja, szülei ott vannak eltemetve. Folytathatnánk a sort, de inkább vizsgáljuk tovább a felsorol4 KATONA Imre 1985. 179-186. s BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1991. 106-109. 48
