Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Wicker Erika: A hódoltság kori balkáni népesség régészeti hagyatékának felkutatása
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón nélküli, soros temetőben a sírok egymástól viszonylag távol feküdtek, rátemetés nem volt. A NY-K-i tájolású, jellemzően padkás kiképzésű sírokból a változatos karhelyzettel eltemetett halottak mellől a bácsalmásival megegyező leletek kerültek elő, s innen származik a más temetőkből eddig nem ismert félhold alakú, ezüst halánték- dísz-pár is. A temetőt közel fél évszázaddal a feltárás után hódoltság kori délszláv népesség hagyatékának határoztuk meg és publikáltuk.25 E két nagyobb temető mellett - éppen a velük való hasonlóság alapján - ma már több, korábban középkori magyarnak tartott, közöletlen Észak-bácskai lelőhelyről az a véleményem, hogy ugyancsak a hódoltság kori délszlávok emlékanyagához tartozik.26 Mindegyik területről csak néhány sír ismert, ezért csak részlegesen felelhetnek meg azoknak a kritériumoknak, melyeket az ismert nagyobb temetők alapján a hódoltság kori „rácok” hagyatékának tartok. Kivétel nélkül későközép- korinak-kora újkorinak meghatározott, templom nélküli soros temetőkről van szó, melyekben a Ny-K-i vagy ÉNy-DK-i irányú sírok viszonylag távol, 1-2 m-re feküdtek egymástól. Ahol bármiféle megfigyelésre egyáltalán sor került, előfordultak padkásán kiképzett sírok, a szegeit koporsós temetkezések száma általában kevés. A halottak alkaijai a deréktájon vagy a felsőtesten voltak, a ruházathoz tartozó kevés lelet megegyezik a fenti temetőkben talált leletanyag egy részével. Ezen túlmenően mindegyik lelőhely közvetlen környékén biztosan laktak hódoltság kori délszlávok.27 BAJA belterületén három olyan nagy kiterjedésű, soros, templom nélküli temető van, melyek feltehetően e körbe tartoznak. Sajnos, mindháromból csak néhány sírt ismerünk. BAJA-LÖKERT SOR lelőhelyhez három helyszín tartozik.28 29 A KERTÉSZKÉPZŐ TECHNIKUM udvarán előkerült néhány Ny-K-i irányítású, melléklet nélküli csontváz mentésekor Zalotay Elemér megjegyezte: „ ...a gyufagyár területén is sok törökkori csontváz vált ismeretessé, arra az eredményre jutottam, hogy ez a két csontváz egy XVI-XVII. század fordulójáról való nagyobb sirmező tartozéka. [...] törökkori és az azt követő idők minden valószínűség szerint szerb lakosságának” temetője. „ Várható leletek: gömbös, vékony ruhatűk, fésűk, bronz és ezüst fülbevalók, esetleg érmek és pártagyöngyök. Férfiak esetében csiholó vas, kovakő, vaskés és övcsatok vasból. ” 29 E megjegyzés több mint figyelemreméltó. Egyrészt azt jelenti ugyanis, hogy Zalotay már az 1950-es években számolt a hódoltság kori délszlávok emlékanyagával, másrészt megpróbálta körvonalazni a hozzájuk köthető leletek körét - anélkül sajnos, hogy forrást közölt volna. (Ma már tudható, hogy a fülbevalók száma elenyésző, a fésűk, az övcsatok, a csiholók és a vaskések pedig hiányoznak a „rác” leletanyagból.) Az is nyitott kérdés, hogy mindezek alapján Zalotay miért nem ZALOTAY Elemér ásatási dokumentációja, 1953 KJM RA 69.232.; KŐHEGYI Mihály ásatási dokumentációja, 1958 KJM RA 69.234; KŐHEGYI Mihály ásatási dokumentációja, 1960 KJM RA 99.830. 25 WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002; WICKER Erika 2004. 73. lelőhely. 26 A lelőhelyeket ábécé sorrendben közlöm, nem a feltárás időrendjében, mivel egyes területeken az évek során több helyszínelés is történt. 27 WICKER Erika 2004. 32-34. és 7. táblázat. 28 WICKER Erika 2004. 5. lelőhely. 29 Zalotay Elemér leletmentése, 1958. TIM RA 53-2001. 23
