Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
V. Székely György–Mészáros Mónika: Szarmata település feltárása Solt határában
V. Székely György - Mészáros Mónika: Szarmata település feltárása... Karámok Annak ellenére, hogy a település feltárása során nagyszámú állatcsont került elő, viszonylag kevés olyan objektumot találtunk, amelyek az állattartással hozhatók összefüggésbe. Ilyennek tekinthetők a karámárkok, melyeknek két fajtáját tudtuk kibontani és dokumentálni. Az egyik az ásatási terület D-i felében helyezkedett el (1170. sz.). Formája lapított kör alakú volt, hossza 18, szélessége 11 m. Az árok vonala sehol nem szakadt meg, így valószínűleg a felette kialakított átjárón közlekedtek. A karámárkot később egy ház és számos gödör vágta át, tehát állattartással itt csupán a település egy korai fázisában foglalkoztak. Az ásatási terület É-i felében két, egymással szembeforduló, patkó alakú árok került elő (716-717. sz.). Átmérőjük 8 és 10 m. Közelükben nagyon sok cölöplyuk volt. Betöltésüket több későbbi gödör és árok vágta, tehát ezek is a település korai fázisához tartozhattak. Más szarmata kori telepfeltárások tapasztalatai és megfigyelései alapján tudjuk, hogy a különféle gazdasági tevékenységeket a települések egy-egy meghatározott részén végezték, így tehát nagyon valószínű, hogy ebben az esetben is a falu más részén tartották az állatokat. Sírok A feltárt településrészleten négy sír is kibontásra került (90., 91., 324., 832. sz.). Ezek a sírok nem egykorúak a településsel, a késő szarmata korszakból valók. Tájolásuk az alföldi szarmatákra jellemző D-É-i irány (fejjel D-nek). Sírgödreik nagyméretű, téglalap alakú, függőleges oldalú aknasírok. A nemek megoszlása egyenlő, a négy vázból kettő férfi, kettő nő. A nők egymás mellett feküdtek, sírjaik bolygatatlanok voltak, de a magasabban fekvő magányos férfisírok közel egykorú bolygatásnak estek áldozatul. Míg a férfiak sírjaiban csak szerény mellékletek - vaskés, bronzcsat - maradtak meg, addig a bolygatatlan női sírokban gazdag viseleti- és ékszeranyag volt: ruha ujjára, ill. aljára varrt gyöngyök az alsó lábszár és az alkarcsont körül, bronz karperecpár, kameol gyöngysor a nyakban, gyöngydíszes öv csüngővei, a ruhát elöl összefogó fibulák, bronztükör, orsógombok és orsókarika, vaskések. Mindegyik sírban volt a szarmata temetkezésekre jellemző edénymelléklet a láb környékén, egyik esetben szándékosan összetört állapotban eltemetve. Leletanyag A megelőző feltárás óriási mennyiségű leletanyagot szolgáltatott, melynek döntő hányadát a kerámiatöredékek alkotják. A helyi készítésű, durva anyagú, többnyire vastag falú, rosszul kiégetett ún. házikerámia mellett, a finoman iszapolt agyagból jól kiégetett, vékonyabb falú, szürke vagy pirosas színű fazekasáru is nagy mennyiségben és változatos formavilágot mutatva került elő. Főleg a mély tálak, fazekak, korsók, csészék, poharak, fedők, valamint nagyméretű hombárok fordultak elő nagyobb számban. Említést érdemel még a római provinciális kerámia gyakori előfordulása és a terra sigillata töredékek nagy száma. A kerámialeletek mellett különféle használati tárgyak, eszközök: csont bogozok és tűk, fenő- és őrlőkövek, 16
