Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kispálné Lucza Ilona: Kultusz vagy irodalomtörténet?
Kispálné Lucza Ilona: Kultusz vagy irodalomtörténet? költeményhez. Sajnos, Petőfiről talán kevesebb szó esik benne, mint illenék s több szó esik az én subjektiv hangulataimról. Ez bizony nem ünnepi óda, csak egy egészen egyszerű vers. De hát én nem tudom máskép. ” Ez a levél már Kedves Jó Uram megszólítással kezdődik. A küldött versért hamar köszönetét ír Tepliczky, hiszen 1927. július 20-án már a válaszlevél készül. Ebből tudni lehet a Kedves Jó Barátom megszólítás alapján, hogy közben folyamatosan közeledett, mélyült kapcsolatuk. Kiderül a levélből az is, hogyan keletkezett a vers, az is, hogy további kéréssel fordult Tepliczky a már szinte barátjához. Tanulságos meghallgatni az eddig még sehol sem ismertetett levelet. „Pécs, 1927. július 20. Kedves Jó Barátom! Bocsáss meg kérlek, hogy csak ilyen későn, s most is röviden mondok végtelenül hálás köszönetét drága leveledért, melyet elküldtem Édesanyámnak, hogy lássa, milyen megható-szépen szeretnek engem ismeretlenül is az emberek, nagyobb örömöt úgy sem szerezhetek neki, mint amilyet egy ilyen levél szerez. Végtelenül örültem, hogy versemmel meg vagytok elégedve, s szívesen veszem, bármint használjátok fel. Csak „ kéziratot ” ne kérjetek tőlem, - egyelőre. Ismétlem prózában, amit akkor versben írtam. A verset egyenesen gépbe diktáltam itt, bár „Tüzes Margit” Kolozsvárt, az Ellenzék szerkesztőségében dolgozik, s őt nehéz pótolni, mert már szimbólum. Kéziratom tehát valósággal nincs már nagyon régóta. De megígérem, hogy mihelyt nem fog már úgy reszketni írásnál a kezem, mint még mindég reszket, akkor lemásolom. s csinálok nektek lelkem páncélruhájából koldusruhát, bizony mondom, semmikép sem méltót Petőfi Múzeumához. De legyen meg a Ti akaratotok, mert a legkevesebb, amit annyi szerétéiért cserébe adhatok, egy ilyen firka. Jobban volnék, hála Istennek, sok tekintetben, s így kedélyem is derültebb. Az én kicsinyhitűségemnek legfőbb oka évek óta tartó kínos betegségem. Szemem még mindég rossz, de megerősödtem, meghíztam itt, s mondják, ennek elébb utóbb szemem ideges zavaraira is jótékony hatása lesz. E hónap végén már otthon szerelnék lenni. Látod, ez a rendetlen gépírás — ez nem Tüzes Margit, ez — én vagyok. Megtanultam itt magányomban gépen írni, nagy örömet szerez s óriási könnyebbséget. Otthon veszek majd egy ilyen gépet. Akkor aztán igazán nem lesz „ kéziratom De az utolsót nektek mégis megcsinálom. Isten Veled! Mégegyszer köszöni meleg leveled, és sokszor szeretettel köszönt hived: Rerményik Sándor” A gépelt kéziratot/verset Reményik kézjegyével megkapták tehát a kiskőrösiek. Ezt a júniusi levélben elküldte Reményik, felhatalmazta az új „tulajdonosokat” használják, amint nekik tetszik. Két biztos adatunk van arról, hogy ez a vers elhangzott, az első mindjárt 1928. december 31-én, amikor a szilveszteri születésnapi köszöntőn az irodalmi kör képviseletében Tepliczky mondta a köszöntőt. Ez a kézirat is megvan, a köszöntő zárásában a következőképpen vezeti be Tepliczky a verset: „Most is ezt a születésnapot ünnepeljük. Magyar szívekben termett dallal, zenével, s az ő örökéletű emlékének szentelt gondolatokkal. Petőfi bölcsőjének erre az emlékünnepére elküldte a maga hódolatát kincses Erdély gazdaglelkű költője, a trianoni végvárak megrázó szavú lantosa: Végvári — Reményik Sándor is, akit arra kértem egyszer, szóljon hozzánk, üzenjen nekünk, kiskőrösi magyaroknak valamit. Megszívlelte 156
