Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kispálné Lucza Ilona: Kultusz vagy irodalomtörténet?
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Kispálné Lucza Ilona KULTUSZ VAGY IRODALOMTÖRTÉNET? Kiskőrösi Petőfi-kultusz avagy egy Reményik-vers genezise Az irodalmi, történelmi emlékhelyek működésük során szoros kapcsolatba kerülnek a kultusszal, hiszen az érintett személy, egyéniség életművének, tetteinek életben tartása egy település összefogó ereje is lehet azon túl, hogy részévé válik a nemzet kulturális értékeinek, és méltó formákat talál az emlékezetre. Bár a kultusz szó fogadtatása sok negatív példa okán nem egyértelműen pozitív, ebben az összefüggésben mégis ezt használjuk, mert ez a legkifejezőbb, ez gyűjti be leginkább a közösségi, esetleg nemzeti emlékezet legszerteágazóbb formáit. A kultusz létét, gyűjtőfogalmi szerepét az is alátámasztja, hogy korunk új tudományos kutatási területe, ismert irodalomtörténészek foglalkoznak azokkal a jelenségekkel, amelyek évszázadokon át meg-megújuló lendülettel ébren tartanak egy közösség számára fontos személyiséget - legyen az író, politikus, történész vagy esetleg legendái alak -, ugyanakkor kihasználják annak minden pozitív, közösségre irányuló hatását. Ennek a továbbélésnek a módozatait vizsgálja a kultuszkutatás, azt, hogy koronként milyen megnyilvánulásai vannak a választott vagy vizsgált személy ünneplésének, tiszteletének. Ezen a területen komoly elméleti és gyakorlati megállapításokat tett Dávidházi Péter, akit a Shakespeare-kultusz inspirált, lendületes, fiatal teoretikus a debreceni muzeológus kollégánk, Lakner Lajos, de születtek erre a területre irányuló szakdolgozatok, doktori értekezések is. Bizonyára fontos összetett hatásokat vizsgálni, mert koronként társadalmi, történeti, szociológiai dimenziókra adhat tájékozódási pontokat. Dávidházi Péter szerint a kultusz legfontosabb megnyilvánulásai • A kultikus beállítottság („Bizonyos szellemi vagy anyagi értékek rajongó, mértéket nem ismerő, mindenekfölötti tisztelete, tehát teljes és feltétlen odaadás, mely imádata minden tárgyát minden szóba jöhető vád alól eleve felmenti.”) • A nyelvhasználat („Túlnyomórészt olyan (magasztaló) kijelentésekben ölt testet, amelyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, mert részletes tapasztalati ellenőrzésükre nincs mód.”) • A szokásrend („Szentnek tekintett helyek fölkereséséből, ereklyék gyűjtéséből, szövegek áhítatos gondozásából, szent idők megünnepléséből, szertartásokon való részvételből és életszabályzó előírások betartásának igyekezetéből áll.”) A kiskőrösi Petőfi-kultusz vizsgálatánál érdemes lenne mind a három szempontot követni. Koronként egyik vagy másik szembeötlően fölerősödik, ám akkor annak különösen erős küldetése van. Általában pedig az jellemző, hogy párhuzamosan vannak jelen a fent említett megnyilvánulások. A kultikus beállítottság különösen akkor került előtérbe, amikor a szülőhely kérdése a megingathatatlan dokumentációk ellenére újból felmerült. A tényanyagok ismételt feltárását, azok újbóli megerősítését a köztudatban erős érzelmi - indulati árnyék kísérte. 153
