Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: 1848/49 a Duna-Tisza közén
Székelyné Körösi Ilona: 1848/49 a Duna-Tisza közén Tardonán, végül Bécsbe menekült, ahol Kari Rahl festőiskolájában tanult, többek között Than Mór és Lotz Károly társaságában. 1853-ban az amnesztia idején hazatért, de mivel ez őrá, mint az egykori szabadcsapat kapitányára nem vonatkozott, elfogták, és fél évig a pesti Újépületben raboskodott. 1855-ben lépett a város szolgálatába, 1878-tól 1892. szeptember 4-én bekövetkezett haláláig a város gazdasági tanácsnoka volt, aki nagyon sokat tett a város dualizmuskori gazdasági fejlődése érdekében. Leszármazottai, örökösei az 1970-es évek elején a múzeumnak, illetve Kecskemét városának adományozták a festőművész és gerillakapitány 1848/49-es ereklyéit, személyes tárgyait, valamint megmaradt festményeit, amelyek közül több kecskeméti személyeket örökített meg, néhány alkotását pedig a szabadságharcos élmények ihlették.3 Sorozatunk most megjelent, legújabb kötete4 a 25. honvéd zászlóalj történetének eddigi legteljesebb összefoglalása. Ebben a szabadságharc idején alig 20 esztendős Dékány Rafael visszaemlékezéseit tettük közzé annak a tizenkét hónapnak az eseményeiről, amely alatt a fél országot bejárta, és ott volt a szabadságharc fontos színterein, s amely idő alatt mindvégig hü maradt a sokat szenvedett, Magyarország Védasszonyát ábrázoló zászlóhoz, amelyre felesküdött. Dékány Rafael 1828. március 15-én született Kecskeméten, az elemi és középiskolai osztályokat Kecskeméten és Pesten végezte. 1848-ban hazatért Kecskemétre és gyógyszerész gyakornok lett, középiskolai tanulmányait a szabadságharc után fejezte be. A család hagyományainak és hazafias szellemiségének megfelelően a forradalom és szabadságharc eseményei nem hagyták érintetlenül az ifjú Dékány Rafaelt. Családtagjai, rokonai közül többen voltak nemzetőrök, honvédek, gerillák. Ő maga Kossuth 1848. szeptember 25-i kecskeméti toborzó beszédét követően lett a szabadságharc katonája, de nem a Dunántúlra induló népfelkelők tömegéhez csatlakozott, mint azokban a napokban a legtöbb önkéntes a városból és környékéről. Szeptember második felében - már nem először - Kecskemétnek is hozzá kellett járulnia az újonnan létrehozandó honvéd zászlóaljak létszámának feltöltéséhez. Dékány Rafael az első azon a listán, amely az innen Pestre küldött és az orvosi vizsgálaton is alkalmasnak talált újoncok névjegyzékét tartalmazza. A kecskemétiek a nagykőrösiekkel, ceglédiekkel, kiskunfélegyháziakkal, Kalocsa környékiekkel együtt a Pesten megalakult 25. honvéd zászlóalj kötelékébe kerültek, ezen belül a kecskemétiek és a félegyháziak az 5. századba. 1848. október 4-én tettek esküt Pesten, és október 6-án kezdődött meg a Vácra rendelt honvédek kiképzése. 1849. október 4-én, a komáromi kapituláció idején tették le a fegyvert, és a Pestről hazaszállított volt honvédek 1849. október 6-án indulhattak vissza szülőföldjük felé. Erről a kerek egy esztendőről szól Dékány Rafael munkája, amelyből 1886-87-ben 3 Az elmúlt évek több kisebb kiállítását követően 2005. március 10-én nyílt meg a Cifrapalotában a Muraközy János emlékszoba. A Múzeumi Kutatások Bács-Kiskun megyében c. tudományos tanácskozás keretében, 2005. március 3-án az előadáshoz kapcsolódóan színes diavetítés keretében mutattuk be a Muraközy hagyaték részét képező festményeket, a családi albumok fotóit, valamint a tárgyakról készült felvételeket. 4 Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról. Kecskemétiek a szabadságharcban III. A szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket irta, szerkesztette: Székelyné Körösi Ilona. Kecskemét, 2004. 120
