Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Pop Laura: A családi élet szokása a Fehér megyei Magyarlapád község falvainak román lakosai körében
Pop, Laura: A családi élet szokásai... hangsúlyos: a halott mosdatása, a halott füstölése; a szemfedél megtépése a halott szájánál; a rokonok által a sírba dobott aprópénz és földdarab vagy a kezek megdör- zsölése vízzel és földdel, hogy elfelejtsék a halottat; csakúgy mint a megemlékező ajándék-adás: a törölköző, a kalács, a perec, a bor és a „festania”; a temetés után a halott házánál rendezett tor. A halotti toron sajátos szokás volt a „slujirea cutii”, ami a halotti kalácsnak - a „pomana”-nak kézzel történő szétdarabolását és a jelenlevők között való szétosztását jelentette. A halotti kalács felosztásánál a kés használatára vonatkozó tilalom egy nagyon régen létező tabura emlékeztet, amelyet már J. G. Frazer is emlit a XIX. században az erdélyi románoknál. Ez a tabu jelen van más népeknél is (a régi zsidóknál, a rómaiaknál, a lengyeleknél, de az eszkimóknál, a kínaiaknál, a litvánoknál is). Nem hiányoznak a halottat a túlvilági életbe, a halottak közösségébe átvivő szertartások sem. Egy héttel a temetés után misét mondanak a halottért, amelynek célja megszentelni az elhunyt bevonulását a halottak világába. Erre a misére a hozzátartozók egy kerek kalácsot visznek, amelyen hét égő gyergya van, az ún. „parastas”, egy törlőkendőt, a „merindare”-t, egy „perescura”-t, egy üveg bort és az esküvői „almához” hasonló ágat. A halottakról évente megemlékeznek, virág vasárnapján megtisztítják a sírokat, fűzfa barkájával feldíszítik, kivisznek négy „parastas”-t és négy „perescura”-t (kalácskát, perecet), amit szétosztanak a jelenlevőknek. A megemlékező ajándékokat, vagyis a „pomenile”-ket csak egy „rituálisan tiszta” özvegyasszony készítheti. A törvény már a XVIII. században előírta Erdélyben, hogy a temetőket - higiéniai és egészségügyi okok miatt - a településeken kívül kell elhelyezni, ezeket az előírásokat azonban a falvak lakosai nem nagyon vették figyelembe. Magyarlapád község falvaiban a temető általában egy, a falun kívül lévő domboldalon vagy a falu szélén található, de nem higiéniai okok miatt, hanem mert ott állott egykor vagy ott áll még mindig a falu temploma, tehát szent hely volt. Magyarbagón és Asszonynépén a temető továbbra is a templom körül, a templomkertben helyezkedik el, míg Vadveremben, csakúgy mint Fugádon, a temető ott van, ahol a régi templom állott. (Fordította: Bónis Johanna) 108
