Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)

Észak-Bácska fővárosa - Kőhegyi Mihály: Bajaiak az első zsidó kongresszuson (1868)

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 75-84. p.

Kőhegyi Mihály

Türr István Múzeum, Baja

Bajaiak az első zsidó kongresszuson (1868)

A zsidók szabad költözködésének és kereskedelmének 1840. évi törvénybe iktatása után ritkán tapasztalt migráció indult el. A népes zsidó községekből, nevezetesen Bonyhádról, Dunaföldvárról, Hőgyészről és Paksról az ország eddig zsidók által alig lakott tájaira mentek sokan maguknak új otthont keresni és megélhetést teremteni. 1850 után sok száz család, méghozzá a legjobb módban élők Pécsre, Eszékre költöztek, de jutott belőlük Bajára is.1 Nem jöttek teljesen idegen városba, hiszen családi kapcsolatuk révén ismerték Baját és tudták, hogy itt népes zsidóközösség él és virágzik.2 Volt ennek az állandó betelepedésnek másik következménye is: nevezetesen az, hogy velük megszaporodtak a vallásreform hívei. Ismeretes, hogy a zsidóság kulturális arculatát évszázadokon át a vallás előírásai határozták meg. A vallás az identitás legfőbb hordozója volt a középkor folyamán, a zsidóság a keresztény univerzalizmussal szemben vallási elkülönültsége révén őrizte meg önazonosságát. A vallásreform kettős célt tűzött maga elé: az élet valamennyi mozzanatát szabályozó vallási törvények lazításával megkönnyíteni a környezetben élő polgárokkal való érintkezést, és a „szellemi gettó” falát leépítve bekapcsolni a zsidó vallást és hagyományt Európa szellemi életébe.3 Képviselői a 19. század elején léptek Magyarországon a nyilvánosság elé. Weis Márkus Nissa 1802-ben közreadott emlékiratában a zsidók „erkölcsi arculatának” átalakításáról értekezik.4 A belélet válságát a rabbinikus törvények szigorából eredezteti, szerinte a rabbik és talmudisták félremagyarázzák az isteni törvényeket; az étkezésre, ivásra, ruházkodásra vonatkozó szabályok idejétmúltak és elavultak. A vallási reform részben istentiszteleti, részben az otthoni vallási szokások megváltoztatásában nyilvánult meg. Berlinben (1815) és Hamburgban (1818) olyan újszerű istentiszteletet honosítottak meg, melyben a héber mellett német imákat is rendszeresítettek, a hosszú imákat pedig megrövidítették. Istentiszteletük ezáltal rendezettebbé és szebbé vált. Helyesnek bizonyult az ország nyelvén való szónoklás bevezetése, hiszen a zsidóság egy része a

1 SZILÁGYI - SCHWEITZER 1991. 51.

2 KELEMEN 1997. 19.

3 GONDA 1992. 60.

4 WEIS 1802.

© Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét