Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska történetéhez - V. Székely György: A kelebiai ezüstkincs sisakdíszes lemeze és heraldikai vonatkozásai
V. Székely György Nem tudjuk, hogy a kelebiai lemez sisakdíszét tulajdonosa maga választotta, vagy a motívum a családjában, nemzetségében hagyományozódott. A 14. század közepéig mindenkinek jogában állt címert választani, viselni és a birtokában lévő tárgyakra helyezni.46 A Csertán-nemzetség vezető családjának tulajdonitott sisakdísz egyrészt az irányító, közigazgatási szerepet betöltő ispáni címmel magyarázható, ami a pecséthasználatot is feltételezi, másrészt hadi vállalkozásokban azonosító jelként, hadi jelvényként is szerepelhetett. Nagy Lajos nápolyi hadjárataiban - ahová a kunok is eljutottak - és az ezt követő időszakban terjedt el a zsoldoskatonák körében is a címerek, ill. címerszerű hadi jelvények használata.47 Végezetül még a kelebiai sisakdíszes lemez egy másik heraldikai vonatkozását is érdemes megemlíteni. A mai Kiskunhalas elődje, az egykori Halas neve 1366-ban bukkan fel először írott forrásban, éppen a Csertán-nemzetség vezetője, Köncsög ispán említése kapcsán. A település a 14. század második felében az említett kun nemzetség birtoka volt, majd a 15. században a környékbeli kunság közigazgatási, bíráskodási központja (székközpont) lett. Halas névetimológiájával kapcsolatos vizsgálódásból tehát az itt élő kun nemzetség neve sem zárható ki. A település első címerábrázolása a 17. századból ismert, ezen a pecsétlenyomaton egy hal volt megfigyelhető.48 Ennek alapján feltételezhető, hogy az ábrázolás esetleg már korábbi előzményekre nyúlik vissza, hiszen a 15. században a mezővárosok pecséthasználatára több példa is van. Elképzelhető, hogy a középkori mezőváros feltételezett pecsétjén is hal ábrázolás lehetett, tehát a halasi címer is az ún. beszélő címerek közé tartozik. Irodalom BÁRCZAY Oszkár 1897 A heraldika kézikönyve. Budapest BERTÉNYI Iván 1998 Új magyar címertan. Budapest DERCSÉNYI Dezső 1941 Nagy Lajos kora. Budapest ENGEL Pál - LŐ VEI Pál 1992 Két töredékes sírkő a Margit-szigetről. In: Budapest Régiségei 29. 49-56. ÉRI István 1956 Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez. In: Folia Archaeologica 8. 137— 151. FEJÉRPATAKY László 1901 A XIV. századi czímer-adomány. Turul XIX. 97-104. GALBREATH, Donald L. - JÉQUIER, Léon 1990 Handbuch der Heraldik. Augsburg 46 FEJÉRPATAKY 1901.97., ahol Bartolus de Saxoferrato jogtudósra és heraldikai íróra hivatkozik. 47 LUKCS1CS 1931. 84-88. 48 THALY 1869. 572. 56
