Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska történetéhez - V. Székely György: A kelebiai ezüstkincs sisakdíszes lemeze és heraldikai vonatkozásai
A kelebiai ezüstkincs sisakdíszes lemeze és heraldikai vonatkozásai fogja közre a család 14. századi címerének sisakdíszét.40 Sajátos és meglehetősen egyedülálló a Margit-szigeti ferences kolostor területéről származó 14. századi sírkőtöredékek ábrázolása. A rekonstrukció szerint valószínűleg egy hallal díszített pajzsra helyezett sisak csúcsába egy tátott szájú hal igyekszik beleharapni.41 A töredékek alapján a sírkövek valószínűleg a Vezsenyi család tagjainak, Domokos fia Miklósnak és Tamásnak földi maradványait jelölték 42 A heraldikusok által a címerek kialakulására, ill. a címerben szereplő állatábrázolásokra adott magyarázatokban többnyire kisebb vagy nagyobb hangsúlyt kap a címerben elhelyezett állat vélt vagy valós tulajdonságának egyezése a címert választó vagy azzal megadományozott személlyel. Némely esetekben a címerállat nem más, mint a címert használó vagy azt elnyerő személy nemzetségének vagy ősének totemállata. Ha a kelebiai lemez esetében is elfogadjuk ezt a lehetőséget, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a sisakon ábrázolt hal a sisakdísszel (sisakcímerrel) megadományozott, ill. azt használó személlyel, a családjával, nemzetségével lehet kapcsolatban. Ismeretes, hogy a 13. században Magyarországra beköltöző kun nemzetségek egyike, a Csertán-nemzetség a Duna-Tisza közi homokhátságot kapta szálláshelyül. A nemzetség neve, a kun ‘csertán’ szó magyarul csukát jelent. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a kelebiai díszlemez hal ábrázolása a Csertán-nemzetség egyik tagjához, valószínűleg éppen a vezetőjéhez kapcsolható. Nevük először 1347-ben bukkan fel hazai forrásban, vezetőjük Köncsög ispán említése kapcsán, aki 1366-ban „Halasi” előnévvel szerepel. 1367-ben már István fia János a Csertán-nembeli kunok kapitánya. Köncsög ispán fiai, Csercsi János és Tompa László a 14. század utolsó évtizedeiben már mint jómódú, a szomszédos nagybirtokosokkal érintkező földesurak tűnnek fel. Ekkorra már tekintélyes kiterjedésű birtokkal rendelkeztek, amely négy mezővárost (Halas, Madaras, Szabadka és Tavankút) valamint számos falut foglalt magába.43 így többek között a kelebiai kincs lelőhelye és tágabb környéke is az ő kezükön volt. A jómódú, vagyonos Csertán-nemzetség vezetői számára egy az uralkodótól nyert vagy csupán kreált sisakdísz is a többi előkelő magyar közép- vagy nagybirtokos családhoz való hasonulást szolgálhatta. A vérségi összetartozást jelképező totemisztikus állatős tisztelete így kapcsolódhatott össze a klasszikus címerhasználatot megelőző sisakdísz ábrázolásával. A kun népesség ősi hagyományvilágától távol álló, az európai lovagi kultúra világképét tükröző tárgyak kun környezetben való feltűnésére jó példa a kígyóspusztai öv, melynek niellódíszes aranycsatját lovagi tornajelenet díszíti.44 A Felsőszentkirályon eltemetett kun előkelő sírjában címerpajzs és horgony alakú véretekkel kirakott díszöv volt, amelynek tulajdonosa valószínűleg így kívánt lovagi környezetéhez hasonulni.45 40 DERCSÉNYI 1941. XI. tábla 2. kép; MAROSI 1987. 618. kép 41 ENGEL - LŐ VEI 1992. 49-53. 42 ENGEL - LŐVEI 1992. 53-54. 43 GYÖRFFY 1990. 296-297. 44 ÉRI 1956. 137-151. 45 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1972. 177-204. 55
