Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)

Észak-Bácska történetéhez - Kőhegyi Mihály–Somogyvári Ágnes: Későbronzkori sírok Hercegszántón

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 43^8. p.

Kőhegyi Mihály - Somogyvári Ágnes

Türr István Múzeum, Baja - Katona József Múzeum, Kecskemét

Későbronzkori sírok Hercegszántón

Theis Jánosné 1959. március 7-én felkereste a bajai múzeumot és átadott egy bronzkori lándzsahegyet, melyet férje talált a helybéli téglagyárban agyagkitermelés közben. A helyszínen kiderült, hogy a téglagyárban a nyári téglaveréshez készítették elő a földet: 1,5 m széles és 56,30 m hosszú földcsíkokat forgattak át, hogy ebből verhessék nyáron a téglát. Nyugatról kelet felé haladtak. A lándzsahegy előkerülési helyét Theis János megmutatta. Az itt dolgozó emberek szerint csontváz mellől került elő.

A bányaművelés oldalfalában mutatkozó gödröket, jelenségeket feltárták. Az egyik újkori ároknak bizonyult, a másik fagödömek. A II. gödör nagy részét a bányászás elvitte. A meglévő rész alakjáról körre vagy ellipszisre lehetett következtetni, melynek átmérője nagyjából 110 cm lehetett. Mérhető mélysége 141 cm volt. A munkások arra emlékeztek, hogy cserepek kerültek elő belőle, de a feltárás során csak egy forint nagyságú, háromrétegű, gyengeégetésü, szétmálló töredéket találtunk.

<5

1. sir

1. ábra: A lelőhely térképe

A III. beásás (folt) umafészeknek bizonyult, s így megkapta az 1. sír jelzést. Nagyrészét a bányaművelés elvitte. Mélysége 66 cm. Megmaradt részében egy szájával lefelé fordított, behúzott peremű, gyenge égetésű, igen mállékony tál volt.

2. sír. A bányaművelés elvitte. Mélysége: 57 cm. A megmaradt nyomokból ítélve sírfészke ovális volt. Közvetlenül a bánya falából egy felfelé fordított tál került elő. Körötte más melléklet nem volt.

© Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét