Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Wicker Erika: Bácsalmás–Óalmás későközépkori rác temetője
Wicker Erika A sírok harmadrésze gyermeksír volt. A felnőttek sírjaiban talált leletanyag alapján biztosan női sír 13, biztosan férfisír csak egy volt, 46 felnőtt nemét a mellékletek alapján nem tudtuk meghatározni.3 A homokbánya peremén elkezdett leletmentés első napján korhatározó értékű lelet került elő. Az 1. sír üreges ezüstgömbös hajtüje igazolta feltételezésünket: az óalmási dombot a 17. században egy délszláv eredetű népesség használta temetőül. Az egymástól 1—1,5 m távolságra levő sírok a feltárt terület nagyobb részén nagyon szabályos sorokat alkottak. A gyermeksírok nem különültek el a temetőn belül, hanem valamelyik - feltehetően hozzátartozó — felnőtt sírjának közvetlen közelébe ásták őket. Egymásra temetést csak két esetben figyeltünk meg. A sírok nagysága igazodik a benne eltemetettek nagyságához, a felnőttek sírjai általában egyforma méretűek. ÉÉK-DDNy-i irányuk nagyjából megegyezik, nagyobb eltérés csak a temető két szélén figyelhető meg. Az egymás melletti sírok irányának kismértékű eltérése csak annyi, amennyi a sírgödör és a sírhant iránya közötti logikus különbözőség. Betemetéskor ugyanis a sírhant már nem pontosan párhuzamos a sírgödör irányával, s a következő sír gödrét a szomszédos sírhant irányához igazítják. Ezt a tényt bármely korszakbeli temető esetében figyelembe kellene venni. A sírok közel felénél igen jó állapotban maradt meg a koporsó fája. A láda pontos alakja nem rekonstruálható, általában azonban elmondható, hogy kb. 10 cm széles deszkákból állították össze. A koporsószeg használata nem általános, összesen csak 15 sírból kerültek elő, köztük ötben famaradványt már nem tudtunk megfigyelni. A szegek száma változó, általában 4 és 9 közötti, de két sírban 12-12 nagyméretű, lapos fejű, hosszú, kovácsolt szeg fogta össze a koporsó deszkáit. A koporsószeges sírok kevesebb mint harmadában más melléklet nem volt. Az igen gyér számú mellékletek közül kor- és etnikumjelző értékkel bírnak a gömbösvégű hajtűk. Anyaguk bronz, ritkábban ezüst. Két változatuk került elő: a két félgömbből készült, nagyméretű, üreges gömbös illetve a tömör kisgömbös tű. Nyolc sírban pár, kettőben 1-1 példány volt. Több sírban csak kis bronztöredékként maradt nyomunk a koponya egyik vagy mindkét oldalán. Felnőtt nők viseletét egészítette ki. A nők a hajtűn kívül nem használtak ékszert. Gyűrűt - vagy arra utaló elszíneződést - csak 2 sírban figyeltünk meg. Az egyik felnőtt koponyáján levő zöld elszíneződés kendőt vagy sapkát díszítő bronzlemezkétől származik, esetleg fejdísz lehetett. Mind a férfi-, mind a női ruhához járt a pityke. 14 sírból kerültek elő. Anyaguk bronz, ritkábban ezüst. A kétféle pityke egyazon ruházaton is előfordult. A mai párizsi kapcsokhoz hasonló bronzkapocs nem volt általános viselet, mindössze két sírban találtunk ilyet. 3 A temető teljes antropológiai vizsgálata még nem történt meg. Betegség jeleit mutató csontelváltozásokról két tanulmány jelent meg: HORVÁTH - MOLNÁR - KOVÁCS - WICKER - BÉRATO - PÁLFY 1994.; PÁLFY - MOLNÁR - BÉRATO - WICKER - DUTOUR 1996. 26
