Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között II. - ifj. Gyergyádesz László: A kortárs magyar zománcművészet kezdetei
ifj. Gyergyádesz László László 1962-es első művében egy egyszerű figurális grafikáját tette át, alkotta újra zománcozott vaslemezen. De ugyanő volt az, aki az elsők között törekedett a zománc sajátos törvényeinek megértésére, s ennek tudatos alkalmazására. Ennek korai példája egy 1962-1964 közötti négytagú kompozíció, „A homok megkötése”, ahol először próbálkozott az anyag öntörvényűségének és a képzőművészeti koncepciónak az összeházasításával, prózaibban a hegesztett vasat társította zománcozott vörösrézzel. Stefániay Editet már akkoriban is azok közé sorolták, akiknek már határozott koncepciója van a zománcozás területén. A zománcozással 1963-ban, a Szegedi Zománcipari Szövetkezetben ismerkedett meg, azonban az igazi lehetőségeket a következő évben Kecskeméten találta meg. így emlékezik vissza: „Murális plasztikai megbízások elkészítésére érkeztem Kecskemétre. A művésztelep műtermében és a ZIM vegyészeinek jóvoltából módomban volt domborított vörösréz lemezek, illetve fóliák zománcozására, s ez a nagy munkák mellett eredetileg mellékszereplő műfaj elemi erővel vált végleges kifejezési formámmá.”10 A művésztelepen egy saját 10 x 10-es kemencével kisebb kísérleteket is tudott végezni. Mint érdekességet megemlíthetjük, hogy az akkortájt a kecskeméti alkotóházban gyakran dolgozó Melocco Miklós pávájára zománcszemeket készített.11 Ahhoz, hogy az ország legjelentősebb művészi zománckísérletezései folyhassanak Kecskeméten, kellett a zománcgyár vezetése, és kellettek mindenekelőtt a rugalmas és segítőkész, egyben kiemelkedő szakmai tudással és eredményekkel rendelkező vegyészmérnökök. Rendetzky János, Pólyák Péterné és Szabó Lajos vegyészmérnökök tudatosan használták fel a művészek kísérletezéseinek eredményeit. Megjegyzendő, hogy a vállalat szanálása után, átmentették tudásukat a művészzománcok előállítása területén a nyári alkotótelepek illetve az 1984-ben induló Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely számára is.12 1965-ben éppen az itteni kezdeményezésekre és Albert Péter ösztönzésére rendezték meg Kecskeméten a Nemzetközi Zománcipari Konferenciát, amelyet egy zománctörténeti kiállítás kísért a Katona József Múzeumban. A tárlaton 20 kortárs alkotó mintegy 80 műve is látható volt (a kritikus által kiemeltek: Aríner Ottó, Kátai Mihály, Király Sándor, Tury Mária).13 A kiállítás Napot ábrázoló plakátját zománcozott vaslemezből Krulich Frigyes készítette.14 Kátai Mihály Etruszk fríze olyan nagy volt, 10 Művészettörténeti adatlapok 1998 (Stefániay Edit) 11 SÜMEGI 1998. Ugyancsak Sümegi György hívta fel a figyelmet Szentiványi Istvánra, az Alkotóház vezetőjének szerepére, aki folyamatosan szorgalmazta a lehetőségek kibővítését, így például a zománc mellett ő volt az, aki a város kőnyomdájának művészi felhasználását elősegítette az alkotók számára. 12 Az ún. „müvészzománcok” kifejlesztése meghatározóvá vált a kortárs magyar zománcművészet fejlődése szempontjából, ez a zománcanyag újfajta, „simulékonyabb” tulajdonságai révén nagyobb lehetőséget adott a nem ötvösség felől érkezőknek is a technika felhasználására. 13 MIKES 1966.; KOCZOGH 1977. 49-50.; PAP 1985. 10-11; SÜMEGI 1984. 7. 14 A róla készült színes fotó a Kecskeméti Képtár Adattárában látható. 222
