Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Mándics Mihály: Kik is azok a bunyevácok?
Kik is azok a bunyevácok? nélkül katolikusok, a horvát nép elválaszthatatlan részét alkotják. Annak diaszpórában élő egyik sarja, etnikai csoportja, akik szórványokban élnek vegyesen lakott településeken. Iványi István 1892-ben írja: „...anyanyelv után horvátok közé számlál [...] jószívű, becsületes, vallásos: őszinte evangéliumi nép”.6 Az elmúlt századi osztrákmagyar, ill. horvát-magyar kiegyezés után nem is említették a horvát származást, „csupán” a lokális elnevezésű bunyevác és sokác név vált közismertté. A származás következetes publikálására csak a rendszerváltozás után került sor. Ezért van az még ma is, hogy a bunyevácok közül sokan nem értik, hogy miért a horvát nép egyik sarjaként, mint „kisebb testvér”-t emlegetik. A bunyevácok zöme - főleg az idősebbek - ma is ragaszkodnak azon elnevezésekhez, amit őseiktől örököltek, hallottak és olvastak. Az „ikáv” nyelvjárásról és latin írásmódjukról nem is szólva. A bácskai bunyevácok népnyelve - tájszólása - viszonylag egységes. A bajaázentistváni népnyelvben van némi eltérés, mely archaikus jellegénél fogva érdemel figyelmet. A bácskai bunyevácok nyelvjárása nyugat-hercegovinai típusú, vagyis új-sto hangsúlyrendszerű í-ző kiejtésű. Lényegében a horvát irodalmi állapottal egyezik. A bunyevácok megőrizték őseik nyelvét. Példa az „íző” kiejtésre: szép = szerbül „lepő”, horvátul „lijepo”, bunyevác népnyelven „lipo”. A bunyevác nyelv már a 17. században a magyarországi bunyevác irodalom formájában is megjelent. Művelői elsősorban ferencesek voltak. Latinul és bunyevácul írtak.7 E tájon egykoron természetes dolog volt a környezet nyelvét, vagyis egymás nyelvét tanulni, beszélni.8 Az Új Magyar Lexikon a Bunyevácok szócikknél írja: „a 17. században a hercegovinai Buna folyó mellől a Bácskában [...] települt kát. délszláv népcsoport. [...] Társas mulatságaik, táncaik (prelo, kóló, díván) és ünnepi szokásaik is jellegzetesek.”9 A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „a bunyevác a Bácskában és Baranya megyében élő, szerb-horvát nyelv egyik táj egységétJbeszélő katolikus vallásit délszláv népcsoport”10. Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a bunyevácok „bácskai és magyarországi katolikus vallású horvát'-ok.11 Sekulic, Ante írja: „Nagyon széles területen szétszóródva a bunyevácok ugyanannak a népnek, azonos nevű és - a távolságok ellenére - még mindig sok közös szokással bíró igen erős embercsoportnak a részét alkotják. [...] egy igen népes embercsoportnak, amelynek a létszáma ma eléri a félmilliót...”12 Mihovil Pavlinovié az 1869-ben írt „Horvát gondolat” c. programjában kifejtette a horvát nemzeti eszme alapvető vonásait és a szerbek és horvátok különbözőségét. A nemzet fejlődését a vallási különbségek döntötték el: a katolikusokból horvátok (Dalmáciában, Bosznia-Hercegovinában, sőt a Bácskában is) az ortodoxokból szerbek lettek. A hercegovinai Buna folyó a bunyevácok körében ma is az őshaza szimbolikus jelentőségével bír. Szájról szájra - csodálattal és 6 IVÁNYI 1892. 103. 7 STEPANOVIÓ 1987. 8 Lásd a cseregyermekek intézményét. 9 Új Magyar Lexikon 1961. 10 Magyar Értelmező Kéziszótár 1982. 11 BAKOS 1983. 12 SEKUL1É 1986. 148. 21
