Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)

A Duna és a Tisza között II. - Bereznai Zsuzsanna: Egy kovácsműhely folklórja

Bereznai Zsuzsanna

A vasutat erősítették nagyobb vágányra. Akkor sok munkás itt lakott nálunk. Félegyházáról, Debrecenből, Kistelekről jártak ide.

Akkor csinálták a Békéscsaba-Kecskemét-Dunaföldvár-Budapest-Szeged betonutat. Német mérnökök voltak. Csinálták Kecskeméten a repteret német mérnöki irányítással.

Itt ezek a vasúti munkások beszélgettek. Oszt kérdezte egy kecskeméti ember a félegyházit, hogy:

— Élnek-e még a gyíkok?

— Nem, mert már belefulladtak a savóba.

A félegyháziakat gyíkosoknak csúfolták régen:

— Ásóra, kapára! Gyík van a határban!

A kecskemétieket meg elöntötte a savó, így csúfolták őket. Mert ott sok kecskét tartottak.

*

Tréfák

A magyar katona meg a német katona mentek haza szabadságra. Elévette a magyar katona a szalonnát, kenyeret meg az erős paprikát. Aztán ötték. A magyar katona oszt könnyezett az erős paprikától. Kérdezi aztán a német katona. Azt mondja:

— Miért könnyezői?

— Hát, szegény édesanyám möghalt. Azt sajánálom...

Azt mondja:

— Kérsz egy falatot a paprikából?

— Adjál egy falatot!

Bekapott aztán egy falatot az erős paprikából. A német is könnyezett. Kérdezi a magyar katona:

— Mit siratsz, német katona?

— Azt a jó kurva édösanyádat!

*

Két magyar katona megy hazafelé szabadságra. Aztán sváb községben mennek. Kinn van az asszony meg az ember, kapálnak. Kapálnak kinn a szőlőben, de már mikor érik a szőlő.

Oszt kérnek szőlőt a magyar katonák, oszt nem adnak a németek, hát sajnálják a szőlőt. Előveszi a magyar katona a kenyeret meg a bicskát, oszt akkor szeli azt szegény így a szeme mellett. Nézi az asszony, mondja neki:

— Adjunk neki, nézd már, mindjárt kiszúrja a szemét.

Oszt adtak nekik szőlőt. Ötték a szőlőt, a bicska meg így járt a kezében.

— Nézd, adjunk még neki... Mindjárt kiszúrja a szemit.

Jóllaktak a katonák, de még mindig nem szúrták ki a szemüket.

*

212