Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között I. - Áipliné Faragó Mária: Üvegre festett kép restaurálása
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 175-178. p. r Aipliné Faragó Mária Katona József Múzeum, Kecskemét • • Üvegre festett kép restaurálása Az üvegképfestészet technikája „régi múltra tekinthet vissza, az antik és bizánci előzmények után Velencéből indul hódító útjára, és a középkori üveghutákból virágzik ki a XVII. századra. Alkalmazása a magas művészetben kezdődik és csak a XVIII. században kerül a kézművesekhez, laikusokhoz, kontárokhoz. Ez utóbbiak a festési eljárásokat hol a kerámia- és porcelánfestészettől, hol a bútorfestészettől vették át és ezeket alkalmazták a sima üveglap megfestésnél. Fordított sorrendben dolgoztak, először az arcokat, kezeket, alakokat rajzolták meg éles piros vagy fekete kontúrral, ezt követően kiszínezték az alakokat és a részleteket, végül felfestették a hátteret.”1 A magyar nyelvterületen nem jellemző az üvegkép festése. A vizsgált kép eredetére annak ikonográfiája enged következtetni. A kép a Kiskun Múzeum gyűjteményébe 1949-ben az Országos Börtönügyi Múzeumból került be. A leírókartonján a következő szöveg található: „Jánosik Juraj tót rabló mulat a cimboráival”.2 Újváry Zoltán néprajztudós az Ethnographia, 1961. évi számában adatközlőjére hivatkozva a következő történetet írja le. Jánosik Juraj „híres betyár lett. Meg van írva a könyvekben is, hogy milyen nagy ember volt. Még a király is pártfogolta. Abban az időben Magyarország királya háborúba készült és Jánosik megizente a királynak, hogy ha nem bántják, nem háborgatják sem őt, sem a csapatát, akkor elmegy segítségére a társaival együtt a háborúba. Akkor már 2 vagy 3 ezer emberrel rendelkezett. Árva megyében éltek az erdőben, ott volt a tanyájuk...”3 Jánosik Juraj nem olyan közismert mint Rózsa Sándor vagy Bogár Imre, ezért a különböző források utalásaira kitérek. Alakja elsősorban a szlovák népdalokban és mondákban jelenik meg, és különösen fontos a személyével kapcsolatban a népmeséi elemek jelentkezése. A forrásanyagban egybehangzó, hogy a gatyamadzagban hordozott .erejét a boszorkányoktól kapta. Ez a kapott erő a baltájára is varázserővel hatott, s annak 1 SZACSVAY 1990. 13. 2 A „tót rabló” kifejezés mindenképpen nézőpont kérdése, mivel ismereteink szerint a szegényeken segítő betyárokat a megrabolt gazdagok rablónak nevezték. 3 ÚJVÁRY 1961.471—473. © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
