Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között I. - Balogh Csilla: Egyedi díszítésű avar edény Kiskunfélegyháza határából
Balogh Csilla Véleményem szerint a legbizonytalanabb a nemzetségjel kérdése. A nemzetségi társadalomban az állatállomány jelzésére és a nemzetség tagjainak megkülönböztetésére használt jegy a tamga. A nemzetségi tamgák nagyrésze állatot jelöl, amelyek a totem-hit jegyében fogantak, és csak kevesebb emlékeztet növényre. A tamgákkal kapcsolatban mindmáig helytállóak Csemyecov azon megállapításai, hogy a nemzetségjelek eredetileg természethű ábrázolások lehettek, és az idők folyamán jellé egyszerűsödtek, ami a nemzetségi társadalom lazulásának, felbomlásának eredménye.25 Az avar korból László Gyula szedte össze azokat a tárgyakat, amelyek jeleinek tamga-voltát valószínűsítette.26 Ezek közé sorolta az arcábrázolásos vereteket, a griffes és indásakat és jónéhány elvont mértani jellegű díszt, amelyek a legkülönbözőbb tárgyakon fordulnak elő, például: csont tűtartókon (Jánoshida 228., Alattyán 164. sír), övtartozékokon (Szentes-Felsőcsordajárás 80. sír), vagy akár fémedényeken (Budapest-Tihany tér, Kiskőrös-Vágóhídi dűlő I/B. sír).27 Mivel edényünk mintája nem egy elvont jel és három is előfordul az edényen, sőt viszonylag szimmetrikusan elhelyezve, véleményem szerint kizárható, hogy valamiféle nemzetségijeiről lenne szó. A növényi motívumokkal kapcsolatban óhatatlanul felvetődik bennünk, hogy nem lehet- e életfa ábrázolása. A félegyházi edényen szereplő fenyőmotívumhoz megfogalmazásában hasonló faábrázolást a mokrini 8. sírból előkerült szarvasagancsból készített írtartón láthatunk, amelyen középen dombból kiemelkedve kilenc ágú fát ábrázoltak, mellette a Napot és Holdat, valamint 11 állatot.28 A rajzolásmód szempontjából hasonló karcolatokkal az avar kori csontbogozókon találkozhatunk, amelyek Fettich Nándor meggondolása szerint rokonságban vannak az Altaj vidéki csontra karcolt jelenetekkel.29 A mokrini írtartó rajzának technikája mellett a sír részleges lovastemetkezése, az eltemetett csontveretes öve és széles fejű csontíj lemezei is az Altaj felé vezetnek. Ezen tárgy esetében az ábrázolási mód hasonlósága más altáji karcolatokhoz, az altaji sámánizmus ismerete, valamint a megjelenő ábra egésze teszi lehetővé, hogy a fát életfaként értelmezzük. A félegyházi edény faábrázolásának és a csontkarcoknak technikai hasonlósága azonban mindenképp elégtelen ahhoz, hogy e hasonlóság alapján az edényünkön életfa díszítést lássunk. Ezt méginkább megerősíti az a tény, hogy ebből a fából három is van az edény nyakán, hisz az életfából csak egy lehetne. Mindezek számbavétele után a faábráknak nemigen lehet más jelentést tulajdonítani, mint azt, hogy egyszerűen díszítette az edényt. Ez a látszólag jelentéktelen tárgy és a rajta lévő dísz értelmezésének körülményes vizsgálata feleslegesnek tűnhet, azonban mivel az avarok hitvilágáról keveset tudunk, és meglehetősen ritka az olyan tárgyi anyag, amivel új adatokat szerezhetnénk erre vonatkozólag, véleményem szerint minden olyan lelet vizsgálat alá vonása megalapozott, amely csak felveti új információk lehetőségét, még akkor is, ha a vizsgálódások nem mindig hoznak eredményt. 25 CSERNYECOV 1949. 29. 26 LÁSZLÓ 1955. 245-285. 27 Lásd 26. jegyzet. 28 LÁSZLÓ 1977. 127., 46. ábra 29 RHÉ - FETTICH 1931. 65. 172
