Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között I. - Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen
Gallina Zsolt A 80. - eredetileg házhoz tartozó - kemence szerkezeti vonásai megegyeznek az előzőével. Azonban ezt a kemencét az egykori ház KDK-i sarkában építették meg. A kemencébe beásott későbbi gödör ellenére is megállapítható volt, hogy a kemencének három, egymást felülrétegző cserépréteges sütőfelülete volt, vagyis azt kétszer megújították. IV. Füstölők Az ismertetett lelőhelyen két füstölőnek meghatározható objektum került napvilágra. A teljesen feltárt 145., 147. objektum munka- illetve tüzelőgödre ovális, füstölőgödre téglalap alaprajzú volt és lefelé szűkült (5. ábra). A két gödörrészt pedig félkör átmetszetű kürtő kötötte össze. A füstölők alapvetően nyugati tájolásúak (DNy- ÉK: 105., NyÉNy-KDK: 145.,147.). A 145., 147. objektumnál mérhető előtérgödör 190x160, a füstölőtér 235x152 cm volt. Ez megegyezett más szarmata füstölőknél megfigyelt méretekkel, ahol az előtérgödör hosszúsága 180-320 cm, szélessége 100-140 cm, a füstölőgödör hosszúsága 225-290 cm, szélessége 100-240 cm között mozgott. Az eddig ismert füstölők gödrei téglalap vagy ovális alaprajzú, keresztmetszetük trapéz, U vagy V alakú volt. Az előtér- vagy tüzelőgödörbe lépcsős vagy rézsút haladó lejárat vezetett. Bennük intenzív tüzelésnyomokat (kemence, tűzhely, hamusgödör) figyeltek meg. A tüzelő- és füstölőteret félkör alakú, erősen átégett tetejű kürtő kötötte össze. A füstölők többsége ÉNy-DK-i tájolású volt, vagyis az uralkodó széljárást figyelembe vették a tűzveszélyesség miatt. A füstölőgödröket feltehetően lefedhették valamilyen tetőzettel, hiszen így lehetett igazán hatékony a zárt teret igénylő füstölés folyamata.8 Tüzelőberendezések funkciója I. Tűzhelyek Az ismertetett lelőhelyen előkerült tűzhelyek viszonylag kis méretük, primitív szerkezetük, a vörösre égett falak és a sütőfelület hiánya miatt sütésre és ipari célokra (edényégetés, vasolvasztás stb.) nem voltak alkalmasak.9 Feltűnő, hogy az I. 1. csoport két tűzhelye (4., 31.) a 30. ház mellett volt. Ezek feltehetően a ház körüli élethez tartoztak. A főzéseket e szabadtéri tűzhelyeken végezhették a ház lakói.10 8 Eddig a következő magyarországi szarmata lelőhelyekről ismert füstölőobjektum: Szeged-Algyő 258. sz. kútkörzet (KŐHEGYI - VÖRÖS 1992. 91-94.), Dunaharaszti-Taksony határa II. munkahely (VÖRÖS 1997. 61-62.), Dusnok-Izsákpuszta (BALOGH é.n.), Hódmezővásárhely-Gorzsa, Czukor major (VÖRÖS 1991. 86.), Gyoma 133. 1h. (VADAY 1996. 101.), Kecskemét-Belsőnyír, M5 AP 158. lh. (BALOGH é.n.), Mezőkövesd-Szihalom, Pamlényitábla (BALOGH é.n.), Nagymágocs-Paptanya (VÖRÖS 1984. 19.), Polgár-Kengyelköz (VADAY 1997. 107-108.), Kiskunfélegyháza - Izsáki út, M5 AP 125. lh. (WICKER 1997. 76.). 9 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Csupor Istvánnak, a Néprajzi Múzeum Kerámia Osztálya vezetőjének, a tüzelőberendezések funkcióinak meghatározásában nyújtott tanácsaiért. 10 Hasonló, de tapasztott szabadtűzhely került elő hosszúházf?) mellett Soroksár I/B szakasz, csomóponti lelőhelyen (PETŐ 1992. 9—11.). 156
