Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)

A Duna és a Tisza között I. - Kelemen Márton–Rózsa Gábor: Csallány Gábor Bács-Kiskunban

Kelemen Márton - Rózsa Gábor

A későbbiekben - egészen 1915. június 8-ig nem ír a napló Mária Andreáról. Nincsen se fénykép, se lap a szentesi kis hagyatékban. De hirtelen gyász egyre több akad az Anyaházban. Év végére mégiscsak meghal Lang Mária Cherubina, akinek a lourdesi szent helyen tett zarándoklata után csodálatos gyógyulását ünnepelték. Januárban Takács M. Valeriánát, februárban Priszkát, márciusban Perpetuát, áprilisban Placidát gyászolják, ők valamennyien fiatalok. Június 8-án pedig ezt jegyzi a napló: „Magántanulók vizsgája volt az I. polgáristák szóbeli anyagából. Andrea novícia (Csallány Ilona) betegség miatt abbahagyta a noviciátust... ” 10

A szentesi kórházban éppen akkorra épült föl a tüdőszanatórium, Csallány Gábor és Gulyás Papp Etelka kivételes szorgalma, szervező készsége és egyéni áldozatvállalása révén.11 Hónapról hónapra képezték a tábori kórházak önkéntes nővéreit (a „nénéket”), majd amikor a szerb frontokról megérkeztek az első sebesültek, a tüdőgyógyászat is megszűnt. Csallány Ilona állapota folyamatosan romlott. Egykori tanárnője, M. Coelestina indítványára februárban, szentesi otthonában, mely a kórházban volt, letehette a fogadalmat. (Dók. 10-11.) (4-5. kép)12

M. Coelestina felkészítő levele egy mindkét oldalán sűrűn teleírt lap az Anyaház látképével. „Az Úrban hőn szeretett kedves Testvérünk ”-nek. Ebben minden különösebb vigasztalás nélkül tájékoztatást kap arról, hogy mint betegért imádkoznak érte, hogy a félegyházi rendtársak fel fogják keresni. Ebből tudjuk meg, hogy Kalocsán végre befejeződött az építkezés, mely a Nagy Háború kezdetével kétszeresére nőtt létszám miatt vált szükségessé, és immár ismét élvezhetik a Clausura nyugalmát. (A gyakori halálozások egyik oka feltehetően a megoldatlan elhelyezés volt, bár erről a naplók hallgatnak.):

„Március 12.:

...5 órakor jött a telegram Szentesről, hogy délután 2 órakor Csallány Mária Andrea kedves nővér meghalt. Két héttel azelőtt, február 26-án tette le első fogadalmát a kórházban és most hívta el őt a mennyei Vőlegény a Bárány menyegzőjébe.

Ez a nagyon kegyes ifjú lélek már régóta várt a Jézussal való szent lelki egyesülésre. Sokat küzdött szent hivatásáért, csendesen szenvedett, és kezdettől fogva, vagyis az elmúlt év júniusától a családi házban belenyugvással és áldásos hatással volt kedves szüleire és nővéreire, akik kis szentként tisztelték és szerették.

Kedves félegyházi nővéreink, akikkel együtt járt a képzőbe, Szentesre utaztak, hogy halottjukat a szentséges rendi ruhába felöltöztessék, és a temetésnél jelen legyenek”.

Másnap reggel hatkor volt a requiem Andrea nővérért, délután pedig már ment tovább az élet az Anyaházban, éppenséggel jótékony célú színházi előadásra mentek a

10 BKML.XX/6. d.: Tagenbuch I.

11 GULYÁS 1912.28.

12 Vö.: Szokások kézikönyve III/33. 16.: „A halál veszélyében az újoncnők X. Pius pápának 1912. szeptember 13-án adott kiváltsága alapján fogadalmat tehetnek, amelynek azonban ha felgyógyulnak, semmi jogi következménye nincs. A fogadalom a rendes formula alapján teendő le, de időtartam meghatározása nélkül. - Ha meghal, rendes fogadalmasnak tekintendő, ha felgyógyul és megmarad, be kell fejeznie a noviciátust, és utóbb rendes fogadalmat tennie. "

144