Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Emlékezés a szabadságharcra - Farkas Lajos: Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban
Farkas Lajos mindig megemlítették Petőfi szalkszentmártoni tartózkodását, az itt írt 112 verset, két drámát és egy regényt. Szinte az egész község jelen volt ezeken az ünnepségeken, melyet mindig a Petőfi ház, a mai múzeum előtt tartottak meg. A második világháború után, 1947-től fokozatosan szorult háttérbe a március 15-ék mondanivalója. 1949-ben megszüntették a hajdani Petrovics-árenda rendeltetésszerű használatát. A begyűjtési rendszer kialakításával Petőfi szobájában tojás- és zsírbegyűjtőhely lett, míg az épület többi helyiségeiben a parasztok padlásairól lesöpört gabonát helyezték el. Még a padlásra is jutott belőle. Az épület ebek harmincadj ára jutott. Március 15-éken üres volt a nagyvendégfogadó előtti tér. A március idusák lassan átmentek a Három tavaszt ünnepiünk internacionalista szólamba. Mindezt Dienes András is megerősíti szalkszentmártoni látogatása alkalmával, pedig ekkor már 1957-et írtunk. Dienes András a Petőfi házról többek között ezt írja: „Mikor beléptem a kapun, mintha arcul csaptak volna. Szemét, szenny, állati hulladék mindenütt. A mennyezet felszaggatva mert könnyebb feltépni a padlást és leönteni a kukoricát, mint zsákolva lehordani. A költő szobájában ládahegy áll, a tetejében csokornyakkendős ember ül, de olyan gőggel mintha az égben ő hajtaná a Göncölszekeret, egyébként beretválatlan, szivar a szájában. Ez a begyűjtési minisztérium szakembere, az uborkabegyűjtési kirendeltség vezetője, mert az csak természetes, hogy egy 6 ezer lakosú községben egyedül Petőfi Sándor szobájában lehet uborkát gyűjteni. - Meddig akarnak maguk ebben a szobában maradni? - kérdem a fobegyüjtőt. - Hát zápfogára veszi a szivart és lenéz rám a ládahegyről. - Amíg az uborkabegyűjtés tart, biztosan. Mentségére mondom, fogalma sincs arról, hogy hol is van, és legjobb hite szerint nálam hasznosabb munkát végez, uborkát gyűjt nem hagyományt.” Ez az időszak is elmúlt. És most ugorjunk előre az idővel 12 évet. 1969. augusztus 3- án Szalkszentmártonban Petőfi Sándor halálának 120. évfordulóján Petőfi szobor avatási ünnepséget rendeztek. A Szalkszentmártoni Községi Tanács VB által kiírt, a szalkszentmártoni Petőfi ház elé kerülő Petőfi szobor megtervezésére vonatkozó pályázatra beküldött művek közül Marton László szobrászművész oly módon oldotta meg a feladatot, hogy felfogása találkozott a helyi Petőfi-eszménnyel, s plasztikai értékei folytán a beküldött anyagból kiemelkedett. A munkára szerződést kötöttek. Tehát az ország egyik legjelentősebb Petőfi emlékhelye Petőfi szobrot állíthatott fel. A szalkszentmártoni Petőfi ház pedig 1969 nyaráig az úttörőcsapat otthona volt. A fiatalok Majsai Károly vezetésével jelentős érdemeket szereztek a Petőfi-ház megmentésében, a Petőfi-kultusz ápolásában. 1972. szeptember 24-én pedig megnyitotta kapuját a Petőfi Sándor Emlékmúzeum. A múzeum köré egy lelkes csapat alakult, melynek jelenleg több mint 300 tagja van, és a legszámottevőbb és legjelentősebb civil szerveződés Szalkszentmártonban. Taglétszáma messze meghaladja a politikai pártok taglétszámát is. Beszámolómat rendhagyó módon nem egy ismert személy mondásával vagy idézetével zárnám, hanem az 1871-ben született Dacza Kovács Benjámin egyszerű, hat elemit végzett szalkszentmártoni parasztember szavaival: „1848/49 cselekedete, Petőfi személye, költészete, de mindazoknak az embereknek a tisztelete, akik abban a korban éltek és tettek hazánkért, nemzetünkért, kötelez bennünket arra, hogy tetteikre méltó módon emlékezzünk.” 138
