Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Emlékezés a szabadságharcra - Farkas Lajos: Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 135-138. p. Farkas Lajos Petőfi Sándor Emlékmúzeum, Szalkszentmárton Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban A hajdani mezőváros központjában álló múzeum épületének falán márványtábla hirdeti: Szalk-Szent-Márton lakossága állította e táblát a magyar szabadságharc lánglelkű énekesének, Petőfi Sándornak ki az 1845-46 években e házban lakott. 1901. március 5-én. „Anyám az állmok nem, hazudnak Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak Anyám, soká, örökkön él” A hajdani vendégfogadóban többször megszálló költő alakja, emléke továbbra is elevenen él a község emlékezetében. Petőfi 112 verset, 2 drámát és egy regényt írt Szalkszentmártonban. A márványtáblát 1901. március 15-én állították fel, mégpedig mint arról az akkori jegyzőkönyvek tanúskodnak, Nyáry Pál református lelkész indítványából. Ebből idézek: „hogy hazafias kötelesség nagyjaink emlékét és nevét örök életűvé tenni, de kétszeres kötelessége Szalkszentmártonnak Petőfi iránti kegyeletét külsőképpen is leróni, mert a nagy költő községünknek két évig lakosa volt. Hatalmas emlékműnek kell hirdetnie a lánglelkű énekes örök dicsőségét” Ezután Gaál József indítványára elhatározták, hogy a közadakozást megindítják. 1901 januárjában Somogyi Soma és fia budapesti kőfaragónál meg is rendelték 570 koronáért a márványtáblát. Fontos még megemlíteni, hogy 1900. december 26-án az emléktábla javára mulatságot rendeztek, mely 200 korona tiszta bevételt jelentett. A közadakozás egyébként a következőképpen zajlott le: 805 család fizetett be 216 korona 20 fillért, az iskola tanulói 15 korona 62 fillért, a Hitelszövetkezet 30 koronával járult hozzá, míg a Temetkezési egylet 50 koronát adott. Az adományozók között többen részt vettek a 48-49-es szabadság- harcban, Szalkszentmártonból 42-en harcoltak Kossuth zászlaja alatt. A szalkszentmártoni Petőfi-kultusz első momentuma éppen a szabadságharchoz kötődik. Magvetője az 1869- ben született Dacza Kovács Benjámin lehetett, aki így mesélt: Gudmon Gergely volt az én öregapám, 1825-ben született, kaszás felkelőnek ment, egyenesen Petőfi szavára, és Szenttamásnál harcolt. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után hosszú éveknek kellett eltelnie mire kábultságából magához térhetett a nemzet. Mivel Szalkszentmárton református község volt, a hatalom még a presbiteri gyűléseket is megtiltotta. © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
