Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Múzeumi percek - Kollárné Éber Orsolya: Baja szerb megszállása alatt nyomtatott plakát konzerválása
Kollárné Eber Orsolya visszafoglalása után. A bajai szerb vezetőség - érzékelve a nyugtalanságot - igyekezett elejét venni az esetleges megmozdulásoknak. Dolinka Vazul polgármester a francia csapatok eltávozása után (1919. március 25.), mely meggyengítette a szerb helyőrség helyzetét, egy hirdetményt tett közzé, mely plakátokon meg is jelent a városban. Ebben megtiltott minden gyűlést, utcai csoportosulást, a fegyvertartást, valamint kijárási tilalmat is elrendelt. Emellett a hirdetmény a következőket is tartalmazza: „A városparancsnok úr a mai napon 60 túszt jelölt ki a bajai (Szentistvánnal együtt) polgárok minden rétegéből, akiket a tetteseken kívül felelőssé tesz a város lakosságának nyugalmáért, a katonaság és a közigazgatás vezetőinek testi biztonságáért. Baja város rendszerető népe maga is felelős tud lenni a rendért!” A plakát egy példányát őrzi a Türr István Múzeum. A szerb megszállás idejéből kevés dokumentum maradt csak meg. Baja várossá nyilvánításának 300. évfordulójára (1996) készült történeti kiállítás készítésekor le kellett mondani az említett plakát bemutatásáról annak rendkívül rossz állapota miatt. A közelmúltban elvégzett konzerválás célja az volt, hogy az ennek a rendkívül fontos, jelenleg csak egyetlen példányban meglévő dokumentumnak további károsodását lelassítsam, pontosabban a nagyon is közeli teljes pusztulástól megóvjam. A tárgy állapotfelmérése A plakátpapír gyenge minőségű gyártott papír. A kiáltvány század eleji nyomdatechnikával, magasnyomással készült. A készítés ideje ismert: 1919. március 28. A bajai Corvin Nyomdában nyomtatták. A hordozóanyag rossz állapotának nemcsak a tárgy kora, valamint a plakát funkciója - napra, esőre kitéve a papír veszít megtartásából - az oka, hanem ezt az olcsó papírt nagy mennyiségű faköszörülettel dúsították és gyantaenyvezték a gyártás során. Ennek következtében nagymértékű savasodás jött létre. A plakátot, mielőtt a múzeumba került volna, összehajtogatva tárolták. Erősen sárgult, a hajtások mellett hat darabra, illetve apró töredékekre esett szét. Hiányos. A tárgyat korábban javították öntapadós tixó, műanyag alapanyagú ragasztóval, a középső tört, hajtogatott részen. A tárgyra vonatkozó korábbi restaurálási dokumentáció nincs, és feltételezhető, hogy nem szakember végezte a javítási munkát. (A múzeumban nem dolgozott még papírrestaurátor.) Jól látható a műanyag alapanyagú ragasztó öregedéséből adódó sárgulás, száradás. Ennek a folyamatnak a következménye a ragasztó alatti rész átüvegesedése, kiesése. A plakát bal alsó részén apró barna foltok, foxing foltok láthatók. Ez a papírba került vasszennyeződésre telepedett gomba, baktérium mikrobiológiai károsítóra utal. A plakátpapíron a felső jobb sarokban 27-es szám, a bal sarokban 13-as szám, valamint az alsó jobb mezőben olvashatatlan, elhalványult, ceruzával írott felirat látható. A leltári számot az alsó, középső részre tintával írták rá. 114
