Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Hajdrik Gabriella temetéskor a sírba nem egy, hanem több veretes inget is elhelyeztek.7 A 72. sírba fektetett nő ruháját egykor 24 db ingnyakveret díszítette. Nemcsak a veretek száma, hanem az anyaga is rang-, ill. korjelző volt. A 72. sírba eltemetett nő ingjét ezüst veretek díszítették. Az ezüst előfordulási aránya a köznépi temetőkben a 10. század második harmadától feltűnően csökkent. Ezzel szemben a bronz szerepe megnőtt. All. századtól ezüst már csak az előkelőknek jutott. A köznép körében az ezüst ritkasága miatt - a későbbiekben - gyakorta alkalmazták a bronzöntvény ezüstözését ill. ónozását, vagy pedig a bronz és az ezüst rozetták együttes viseletét a ruhán.8 A veretek mérete, díszítése és a kidolgozásuk módja is egyszerűsödött a 10. század végére. A bronzvereteket már kisebb méretűre és kevésbé díszesebbre készítették el.7 8 9 A veretek felfüggesztése többféle módon történt. Mindkét verettípus hátuljára két- két kis fűlet forrasztottak,10 11 majd még egyenes állapotban átnyomták a textilen és az egyik fület lefelé, a másikat felfelé hajlították vissza - kivéve a 26. veretnél, ahol megegyező a visszahajlítás iránya. Már ez a rögzítési mód elegendő volt ahhoz, hogy a veret ne essen le. Mivel a honfoglaláskori női ingeket finom szövetből, vagy selyemből készítették, valószínű, hogy a vereteket nem közvetlenül a ruhára rögzítették, hiszen így nagyon könnyen kiszakíthatta volna a szövetet. Ezt bizonyítja, hogy a veretek között - több esetben - textil-, vagy bőrmaradványt találtak. A veretek füleit először átnyomták a textil-, vagy bőrpánton, majd egyetlen vastag cérnát húztak át a füleken, felfűzve a vereteket. A szélesebb pánt két szélét behajtották és összevarrták, majd ezt a pántot felvarrták a ruhára. A veretek így nem sértették viselőjük nyakát, illetve mosáskor csak a pántot kellett lefejteni a ruháról.11 Lehetséges, hogy csupán az ing anyagát hajtották vissza, és e dupla rétegre rögzítették a vereteket. A felfűzés mellett a veretek felvarrását is alkalmazták. Főleg akkor, ha egy-egy veret csak később került fel a ruhára. Előfordult, hogy a hosszú használat során az öntött veret ráforrasztott füle letörött, ezért két lyukat ütöttek át a vereten, és így varrták fel. Hasonló megoldást találtam a 14., 15. veretnél.12 A fent említett rögzítési változatok meglétét ásatási megfigyelések és néprajzi párhuzamok is igazolják. Roska Márton kenderkócból készült zsineg vagy szövet 7 A bodrogszerdahelyi temetőben háromfajta csüngös veretet találtak, amely egy-egy ingnyakra nem fért volna el, így lehetséges, hogy itt két díszes inget tettek a halott mellé. Elképzelhető, hogy a 3. veretsor a pártán volt. A szeged-bojárhalmi temetőben is több viseletre elegendő veretsor került napvilágra (LÁSZLÓ 1944. 152). 8 SZABÓ 1980. 51. 9 SZŐKE 1962. 73. 10 Az egytagú csüngős vereteket rögzíthették egy füllel is. Pl.:Kiskunhalas-Zsandi-puszta (HAMPEL 1902. 308.) 11 KŐHEGYI-KNOTIK 1982. 195-196. 12 Hasonló, sokáig használt, letört fülű, utólagosan átfúrt vereteket találtak: Várfalván, Csongrád-Mami dűlőben, Szegvár-Oromdülőben (426. sír) feltárt temetőben (BENDE-LŐRINCZY 1997. 230-232.). 92
