Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Gallina Zsolt mellett. A 68. sírban talált csontváz jobb oldalánál 2+1 nyílhegyet találtunk, amelyek - kissé elcsúszva - egymással szemben feküdtek. Az 53. sír halottja 3 nyílvesszőt kapott, amelyek közül kettőt a halott felsőtestének jobb oldala mellé párhuzamosan, egyet pedig a koponya fölött keresztben helyeztek el, a deréktájon pedig egy kifelé fordított vaskés és egy fenőkő helyezkedett el. Amellett, hogy az elhunyt rangját jelezte a nyílvesszők száma, feltehetően védelmi funkciót is elláttak. A nyílhegyeket többnyire fekvő helyzetben és egyfajta rendben találtuk a sírokban, ezért valószínű, hogy mellékletként helyezték a sírba. A sírbalövés máshol megfigyelt és igen elterjedt szokása itt nem valószínűsíthető.20 A 86. sírban napvilágra került vasmerevítéses tegezt a bal felkar mellett helyezték el a sírban, tehát a tegezt az övről leoldva tették a sírba. Bár viseleti helye jobb oldalon, az övön felfüggesztve lenne, azonban a szokás valószínűleg sem a tükörkép másvilágképzettel, sem a hazajáró halottal szembeni védekezéssel nem magyarázható, hanem a leoldott fegyvert egyszerűen „mellétették” a hozzátartozói. A kereszténység hatása A feltárt sírok túlnyomó részében nyújtott, háton fekvő csontváz került napvilágra. A karok helyzete azonban igen nagy változatosságot mutat. A sírok mintegy felében a karok a test mellett nyújtott helyzetben feküdtek. A sírok másik felében azonban az alkart vagy alkarokat valamilyen szögben behajlították. A két alkart többnyire a medencére, a hasra illetve a mellkasra hajlították. Emellett megtaláljuk a bal alkart a medencelapátra, bal alkart a combnyakra, jobb alkart a medencelapátra, jobb alkart a combnyakra, jobb alkart a hasra hajlítva. Néhány esetben a az alkarokat keresztbe helyezték a mellkason illetve a kezeket összekulcsolták. Előfordult, hogy az alkarokat éles szögben a szívtájékra hajlították és a kezeket összekulcsolták vagy egymásra tették (34., 35., 59., 80.). Itt felvethető, hogy kifejezetten orans tartásban kívánták a halottakat elföldelni.21 Több kutató felvetette, hogy a behajlított karok szokása a bizánci kereszténység nyoma lenne illetve a bizánci kereszténységgel együtt terjedhetett el az országban.22 Bár Szabó János Győző szerint a korai időszakban a különböző karhelyzetek nem vonatkoztathatók kizárólagosan a keleti kereszténységre, de a kereszténység a Dunától K-re a X. század utolsó negyedéig a bizánci patriarchátus égisze alatt tűnt fel.23 A fenti szokás elterjedését Kovács László a keleti kereszténység gyakorlatához közelítő, 20 NAGY 1969. 77-79., SZABÓ 1970. 265., TETTAMANTI 1975. 109-110. Egyedül az 51. sírban képzelhető el, hogy a mellkason keresztben levő nyílhegy sírbalövés folytán került oda, de feltételezhető az is, hogy - a fentiek szerint - keresztbe fektették a mellkason. 21 Ugyanakkor a csupán medencére hajlított alkarok nem sorolhatók a keresztény rítus félreismerhetetlen jegyei közé (SZABÓ 1980. 83.). 22 TETTAMANTI 1975. 96., 101., TÖRÖK 1962. 13-14., SZABÓ 1980. 74-106. 23 SZABÓ 1980. 79. 82
