Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Homokmégy-Halom honfoglalás kori temetője Az első négy sír további leletanyagából meglehetősen kevés maradt ránk. A még meglévő zablák és a kengyelek illetve a nyílcsúcsok és a tegezvasalatok többségükben töredékesek. Az idők során néhány darab elveszett, a többi azonosítása nehéz. A Komáromy József által feltárt 5. és 6. számú sírból sem származnak olyan leletek, melyek megkönnyítenék számunkra síronkénti azonosításukat. A 7. sír leletei azonban, annak ellenére, hogy mára csak két tárgy maradt meg közülük, jelentőségükben és gazdagságukban vetekedtek a 3. számú sírból származókkal. A vaspántokkal megerősített aljú tegezből csak a szájrész fedél- és oldallemezei maradtak meg.9 A fedéllemez közepére levélcsokros mintát véstek. A bal oldali lemez hiányos, díszítetlen. A jobb oldali, kevésbé hiányos lemez középső harmadában rovásfelirat van.10 11 (1. kép) A sírban nyugvó harcos övét, amelyen tegezét is hordozta, pontkörsoros díszítésű, faragott csontszfjvég zárta le. A korszak csontművességének egyedülálló példánya ez a szíjvég, hiszen ilyennel eddig a honfoglaláskor leletei között még nem találkoztunk. A korábbi századokban általános pontkörös díszítés használata is ritkaságszámba megy. Komáromy leírásából tudjuk, hogy az elhunyt mellett voltak még csontszerelékes íjának és három, különböző típusú nyílvesszejének maradványai is. Feje mellett, bőrtarsolyban kova és csiholóvas volt, míg lovának lábszárcsontjait és nyergét a lábához helyezték. Övét négyzet alakú, virágszirom mintás, aranyozott ezüstveretek díszítették, így nem valószínű, hogy a csont szíj vég viselőjének alacsony rangját jelezte volna. A Mérey-Kádár Ervin által feltárt 8. számú női sír ruházatot díszítő niellós bronzvereteinek, préselt aranyrozettáinak és négyszögletes veretéinek sorsáról nincs tudomásunk. A leletek közül mindössze két, spirálos végű, sodrott, bronz drótkarperec maradt meg. A halomi lelőhely a honfoglaláskor jól ismert családi jellegű temetői közé sorolható. Leletei a Fekete tenger északi partvidékéről és a Balkánról ismert párhuzamok alapján a honfoglalók első generációjának viseleti tárgyait képviselik, melyek jó részét vélhetőleg még a steppéről hozták magukkal. A halom az őskor óta lakott volt. A honfoglaláskori sírokat egy későbronz- koravaskori telep házai közé ásták be.11 A domb lábánál folyó, egykor vízimalmokat hajtó Maloméri-patak medréből kelta kerámia került elő12, míg a domb Ny-i oldalán egy avar temetőt tártak fel.13 A X. században a temető környéke valószínűleg az Árpád-dinasztia kezén volt a Kalocsa környéki területekkel együtt, amely korábban a fejedelmi, később a királyi család fontos központja volt. 9 DIENES 1994. 167-180. 10 Vékony Gábor a feliratot ótörök nyelvűnek határozta meg. Jelentése „Tíznyilas tegezzel győzz” - VÉKONY 1992. 542-546. 11 CS. SÓS 1952., KOMÁROMY 1952. 12 Horváth Attila szóbeli közlése alapján. 13 GARAM 1975. 11-42. 75
