Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)

A Kalocsai Sárköz

Kriston Vízi József

filctollal való rajzolgatás járja. Hiába akar sok olyan szépnek látszani, némelyik azért nem sikerül, mert túl sok rajta az igyekezet - mondta Csőre néni. A kisunokák meg hamar eljátszák ezeket még a nagyünnep előtt, ezért nekik gyakran és több is készül. De városra már nem viszik haza magukkal. Talán szégyellik a karácsonyfa alatt - gondolkodott ezen is hangosan az akkor 80 esztendős nagybaracskai beszélgetőtársunk.11

Az utóbb megfigyelhető mozzanat, tudniillik, hogy az előző évtizedekben, évszázadban részben mágikus céllal a karácsonyi asztalra, részben a betlehembe szánt, agyagból házilagosan formázott és egyszerűen megszárított cserépállatok immár minden neheztelés nélkül, egyszerűen „eljátszhatok”, vagy játékszerül is szolgálók lettek, arra - illetve a tendenciára - Bálint Sándor professzor már az 1960-as évek végén fölfigyelt.11 12 „A szegedi tájon a múlt században, itt-ott még manapság is a gyerekek ajándékául karácsonyi bárány, kisbárány, tápaiasan sárbuba, maksus [...] készül. Karácsony estéjén régebben[...] köszöntő gyerekek kapták ajándékba, vagy az ablakba rakták, végül ezt is a család gyerekeinek ajándékozták!...] Tápai gyerekeknek azt mondják, hogy a Jézuska hajtotta nekik az ablakba. A játékszer bizonyára más vidékeken sem volt ismeretlen.”13 így nem véletlen, hogy a Csongrád megye népművészetét bemutató monográfia játékfejezetének szerzője, Bárkányi Ildikó az agyag- és sárjátékok között emliti, hogy a Makótól keletre lévő „Csanádpalotán a sárból készített állatfigurákra suba, bunda szőréből vagy kenderkócból ragasztottak bundát, lábuk pálcikából, fülük tökmaghéjból, farkuk kócból készült.”14 Felföldi László, aki a szomszédos megye népművészeti kötetében a vallásos népélet és a szokások tárgyairól írt, megállapítja, hogy ezek - s idesorolja az ún. karácsonyi báránykákat, a betlehemek vagy az aprószentekelés eszközeit stb. - alig gyűjtött/tanulmányozott területei a kalendáris ünnepek kutatóinak.15

2. A Bács-Kiskun megyei példák viszont egyértelműen alaposabb figyelmet, elmélyültebb és finomabb néprajzi megközelítést bizonyítanak. Ezt igen kitűnően példázza a Viski Károly Múzeumban 1981-től - mai napig! - látható „Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben” című kiállítás is. A még ma is nagy szakmai hírnévnek örvendő kiállítás harmadik terme a kalocsai szállásokon - éppen 100 éve - önállósodott parasztság életmódjának ünnepi arculatát fogja át, s itt kapott helyet a téli ünnepkör szokástárgyainak több, szép együttese is. „Agyagból gyúrt karácsonyi állat- és pásztorfigurák. A karácsonyfa alatt álltak.” - szól a felirat, és körötte két nagyobb csoportban terelt bárányok és őrzőik sorakoznak a hatalmas vitrin alsó szegletében.16 Az

11 A Szórakaténusz Játékmúzeumban őrzött játékai: 84.177.1.-84.188.1. - A hagyományos karácsonyi asztalra készített agyagfigurái Kecskeméten: Szórakaténusz Játékmúzeum Néprajzi Gyűjteménye: 87.143.1-3., 88.268.1-5. és 88.297.1. szám alatt őrizzük.

12 K.CSILLÉRY 1977. 79.

13 BÁLINT 1976. 72. - Vő. még: FELFÖLDI 1990. 607. sz. képén látható két szegedi karácsonyi báránykával.

14 BÁRKÁNYI 1990. 582.

15 FELFÖLDI 1990. 570.

16 Lásd: BÁRTH 1988. 25.

66