Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Fehér Zoltán Az I. sz. dal 1., 2. és 3. változata ugyanaz a menyasszony-búcsúzó. Balázs Istvánná a 3. dalban még szószerinti rác fordítását is énekelte a magyar szövegnek. A magnetofon felvételekről történt lejegyzésekben megfigyelhető, hogy még a díszítő hangok is legtöbbször a dunántúli pentatonon belül mozognak, a variációk pedig mindig. Balázs Istvánná Szűcs Péter Pálné előadásától eltérően pontozta a dal ritmusát. A 3. dalban a második sor kezdő hangjával kitágította az ámbitust, b7-tel indított. A negyedik sort pedig az első mintájára énekelte, s így visszatérő formát rögtönzött. (AAkBA). Ugyancsak ő énekelte a 4. sz. dalt. Ennek szövege lakodalmi vendégköszöntő. A szöveg miatt megváltozott a sorok szótagszáma. 8, 4, 8, 4 formájú heteroritmikus, heterometrikus lett, s a dallam is kissé hullámzóbbá vált. Ugyanezt a dallamot használta föl - öntudatlanul - az 5. sz. altatódal éneklésekor. Ez a dal újabb érdekességet rejt. Az A sorok lejtő, hullámzó dallamon 8-8 szótagot tartalmaznak. Harmadik B sora teljesen eltér az előző dallamok B sorától, de eltalál a b3 sorzárlatra, miközben szótagszáma 7-re csökken. Az altató dalok műfajilag a gyermekdalok kategóriájába tartoznak, közel állnak a dajkarímekhez. Zeneileg ezek nem olyan szilárd szerkezetűek, mint a népdalok. Laza szerkezetük ütempárokból építkezik. Ez a műfaji sajátosság okozza, hogy az I./5. sz. dal strófaszerkezete fellazul és AABCD szerkezetet vesz föl, szótagszáma pedig 8, 8, 7, 8, 6. A 3. sorban megcsillan a lefelé történő kvintváltás lehetősége is. A 4. sor azonban olyan ütempár, amelyben az előtag ismétlődik. Ez a C sor betoldásnak látszik. Az első három sor kanásztánc ritmusú. Paksa Katalin nem régiben figyelt föl a magyar népdalok egyik csoportjára, amelyben az ütempárosság és a strófaszerkezet összefonódik.16 O csak az erdélyi dallamjárásban fedezett föl ilyen dallamokat.17 Azt hiszem az 1/5. sz. bátyai altatóban is hasonló jelenség figyelhető meg. Itt is a teljes strófa heteroritmikus, a dallam ötfokú, az „előtag” szótagszáma 8-8. Nagy ívű ereszkedő dallam, kolomejka (kanásztánc) ritmus. Az „utótag” - a 4. sor - ütempár. Különbözik a bátyai dallam a Paksa Katalin által idézett erdélyi dallamoktól a „parlandó-giusto” előadásmód váltásban, hisz a bátyai altató végig parlando. És természetesen más - rác - a szövegtartalma és funkciója is a bátyai dallamnak. A dal régiségét bizonyítják a fölsorolt sajátosságok. „Mintha az ütempáros, strófa előtti szerkezet nyomai bukkannának föl a dallamversszak keretei között” - írja Paksa Katalin.18 Az 1/6. sz. történeti ének leginkább különbözik az előzőktől. Szerkezete ABAC, sorzárlatai 1, 5, 1. Hangneme a „ti”-vei kiegészült lá-hexakordd. A 8, 5, 8, 5 szótagszámú sorai miatt leginkább a 4. sz. lakodalmas dalra emlékeztet. Első sora hangról hangra megegyezik vele. A II. sz. daltípus 1. és 3. dala csak szövegében tér el egymástól. A 2. sz. dallam első üteme a mi-re-dó-lá, helyett a mi-mi-re-lá-val indít, második sorának kezdő hangja pedig egy bizonytalan „fa” (fi?) a „mi” helyett, s itt is kvart ugrással éri el az alaphangot. A 4. sz. dallam legénycsúfoló szövege 1 szótaggal bővült, így a sorvégek a fl I Z és a fi 16 PAKSA 1980. 219-243. 17 A rossz feleség balladájában, „Asszonyok, asszonyok, had legyek társatok”, stb. 18 PAKSA 1980. 219. 56
