Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Fehér Zoltán Az előbb említett kötetben Olsvai Imre arról írt, hogy Buzsákon különféle horvát szövegekkel még sokan ismerik a „Fekete föld termi a jó búzát” kezdetű régi stílusú magyar népdalt.6 O 11 buzsáki énekestől jegyezte le a variánsokat, amelyek mindegyike giustová lett a magyar „alap dallam” parkandojával szemben. Egyes variánsok ritmikája, szótagszáma, sőt szerkezete is eltért attól. Némelyikben megfigyelhető volt a pien hangok megjelenése hangsúlytalan helyeken. A dunántúli semleges tere (felemelt harmadik fok) azonban valamennyi előadónál szerves része volt a dal hangnemének.7 A bemutatásra kerülő két bátyai népdal bonyolultabb problémákat vet föl. Mielőtt tárgyalásába bocsátkoznánk, ejtsünk néhány szót Bátyáról, erről a Kalocsai sárközi magyar-rác kétnyelvű faluról, bár azt hiszem, hogy Bátya a magyar és a horvát néprajzi irodalomban nem teljesen ismeretlen.8 Az Andrásfalvy emlékkönyvben így mutattam be: „A falu népi kultúrája feltűnő kettősséget mutat, hordozóit a magyar kutató elszlávosodott magyaroknak, a délszláv szakember pedig elmagyarosodott délszlávoknak mondhatná. Ez a kettősség nem határolódik el falurészek szerint vagy családonként, hanem minden bátyai ember személyiségének szerves része. A környező települések a bátyaiakat rácoknak nevezik, a bátyaiak - egyik - nyelvükről mondják azt, hogy rác. Ennek a szónak semmi megbélyegző jelentést nem tulajdonítanak, de a magyarországi közhasználattal szemben a „rác” itt nem görögkeleti szerbet, hanem katolikus délszlávot jelent. [...] Forrásaink a XVIII. századtól háromféleképpen nevezik Bátya népét: vagy tiszta magyarnak, vagy tiszta délszlávnak, vagy e kettő keverékének. [...] Ivan Brabec zágrábi nyelvész szerint a bátyaiak a horvát „sta nyelvjárás” e-ző változatát beszélik némi i-ző színezettel.”9 Nézzük ezek után a két jellegzetes bátyai dallamcsaládot. Az I. számút (Csillagok, csillagok...) 6 változatban 3 adatközlőtől gyűjtöttem. Három közülük magyar szövegű, három pedig rác. Valószínűnek látszik, hogy a magyar népdalkincshez viszonyítva invariánsnak tekinthető. A II. számút (Dudásévá Márica...) 8 változatban jegyeztem le 5 adatközlőtől. E dallamtípus minden tagja rác szövegű, s a dallam magyaros sajátosságai ellenére szintén társtalan a magyar dallamok között.10 Az I. sz. daltípus 5 dala (1-5. sz.) dunántúli pentaton hangsoron szólal meg, de valamennyiben feltűnik hangsúlytalan helyen, felső váltó hangként a „fa”. Az 1., 2., 3., 5. dal hangkészlete: s, 1, d r m (f). A 4. dal hangkészletében nem megy az alaphang alá: 1, di r m (f). A 6. sz. dal hangneme lá-hexakord (1, t, d r m f). Valamennyi dal ámbitusa (hangterjedelme) tehát az oktávon belül mozog. Az 1., 2., 4. kis szeptim terjedelmű: VII-b6. A 6. dal ámbitusa még ennél is kisebb, kis szekszt: I-b6. Mindössze a 3. és 5. dal ámbitusa éri el az oktávot: VII-7. 6 OLSVAll 991. 727-731. 7 Az A5 A5 AA szerkezetű dallam Bátyán rubato előadásban, szintén semleges terccel, de AA5 A5 A szerkezettel, „Erdő, erdő de szép kerek erdő” szöveggel ismert. V. ö. 1. sz. jegyzet. 71. sz. dal. 8 FEHÉR 1996. További irodalom itt. 9 FEHÉR 1996. 43-44. 10 Nem találtam variánsait a Magyar Népzene Tára Lakodalom és Párosító, valamint Népdaltípusok VI- VIII. köteteiben. Továbbá nincs variánsa Járdányi Pál Magyar népdaltípusok című könyvében. 54
