Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)

Kitekintés

Iß. Gyergyádesz László

bocsánatára’\Lk 3,3).7 A ciklusokban nem töltött be különlegesebb szerepet egészen a XVI. század elejéig, azonban ekkortájt a reformáció művészete felkarolta a témát, olyannyira, hogy egyre több önálló táblaképen és metszeten is helyet kap.8 A grafikában Hans Leonhard Schäufelein passió-ciklusának részeként jelenik meg először Keresztelő Szent János Prédikációja (1510).9 Nem sokkal később, 1516-ban keletkezett id. Lucas Cranach hasonló témájú fametszete is (B. 60).10 II Mindkét metszetes lapon egy olyan sajátos erdei szószék látható, amely motívumként még sok más korabeli francia és német példán is előfordul.11 Émile Male kutatásai szerint e szószékek a misztériumjátékok (passiójátékok) díszleteivel árulnak el szoros kapcsolatokat, amelyek megtervezésével és elkészítésével számos alkalommal képzőművészeket bíztak meg. A motívum azonban nemcsak biblikus környezetben fordul elő, hanem szentek legendáinak különféle ábrázolásaiban is, s nemcsak szószékként, hanem akár teljesen más funkciókban is szerepelhet, mint például a Messkirchi Mester késői alkotásán (Szent Benedek mint remete ima közben. Stuttgart, Staatsgalerie. 1540 körül)12. A motívum jól láthatóan - funkciójától függetlenül - egy bizonyos tájképi típushoz tartozik, illetve egy sajátos bibliai, hagiográfiai magatartásformához kapcsolódik, akárcsak az 1506-tól Antwerpenben feltalálható Jan Wellens de Cock Remete Szent Antal és Remete Szent Pál találkozása című képén (Wien, Liechtensteingalerie. 1522?).13 Ez az elvadult, sziklákkal benőtt erdővel tarkított táj az akkori szemlélő számára azt az emberektől elzárt, sivatagos vidéket, pusztát jelentette, amely az aszketikus életmódot folytató, bűnbánó szentek „lakhelyeként”, az általuk fémjelzett szellemiség méltó táji kereteként, visszhangjaként szerepelt a fenti művekben. Ez a motívum, s a hozzá szorosan kapcsolódó „Weltlandschaft”14, nagyjából a XV. század utolsó harmadában születik meg - bár gyökerei a

XIV. századba nyúlnak15 -, és a XVI. század első harmadában éli virágkorát Németalföldön. Bruegel képi eszközei a tájképi, sőt az ikonográfiái kereteket is tekintve ennek örököse. A Bruegel-képhez, fő témájához vezető németalföldi ikonográfiái tradíció útjának kezdeteit azok a képek jelentik, amelyeken Keresztelő Szent János bűnbánati prédikációja még mint egy szimultán-kompozíció része, a háttérben jelenik meg (pl. Hans Memling: Keresztelő és

I Keresztelő Szent János életének további epizódjainak ikonográfiájáról lásd pl.: Lexikon der christlichen... 1. 1968-1976. (Sonderausgabe, 1994.) 182-189.

8 Pl. Lexikon der christlichen... 7 op. eit., 181.

9 Malerei und Graphik der Dürerzeit. 1971. 28-29.

10 A képről lásd pl.: Luther und die Folgen für die Kunst... 1983. 231. Kat. 104.

II MSLH 1958. 25.

12 Lásd róla: Staatsgalerie Stuttgart, Alte Meister. 1992. 232, 238-240.

13 Jan de Cockról és a képről lásd: WINKLER 1924. 213, BALDASS 1918. 128-129.

14 A terminus születéséről és használatáról a művészettörténeti irodalomban lásd: ZINKE 1977. 21-29. Ugyanitt idézi Detlef Zinke azokat az elemzéseket is, amelyek Bruegel és a „Weltlandschaft” kapcsolatával foglalkoznak (ibid., 22-23.).

15 Ibid., 17.

244