Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kitekintés
Bárth János kiskőrösi összeírás egy részét eltakaró 1751. évi betétlapon Bátyáról elköltözött jobbágyok nevei sorakoznak. A nevek összevetése, azonosítása során az alábbi tanulságos megfigyeléseket végezhettem: Az 1751. évi jegyzék nevei az 1744. évi összeírás bátyai névsorában egymás közelében helyezkednek el. Az összeírás készítői valószínűleg házról házra haladva vették számba a népességet. Ezért feltételezhető, hogy azok, akik Bátyáról útra keltek, bátyai lakos korukban nagyrészt szomszédoknak számítottak. A szökött bátyai jobbágyok jegyzékén szereplő nevek egy része délszlávnak, másik része magyarnak, harmadik része szlováknak tekinthető. Délszláv nevet a XVII. század végén és a XVIII. század elején déli irányból Bátyára húzódott rácok viseltek. Közülük néhányan elégedetlenek lehettek bátyai sorsukkal. Ezért 1751-ben, bekapcsolódva a folyamatos észak-déli népmozgásba,17 elindultak déli irányba szerencsét próbálni. A szlovák nevű elköltözöttek valószínűleg az észak-déli népmozgással kerültek Bátyára és csak átmenetileg tartózkodtak ott. Ugyanez mondható a magyar nevűek egy részéről. A magyar nevű útrakelők között azonban lehettek olyanok is, akiknek ősei a rác felülrétegződés előtti magyar Bátya lakói voltak .Ezek a magyarok talán éppen a rác túlsúly megállíthatatlan növekedése miatt keltek útra. A rácok Bátyára költözése nem állt meg a XVIII. század elején, hanem tartott a XVIII. század közepén is. Ha összehasonlítjuk az 1744. évi és az 1752. évi összeírást, láthatjuk, hogy új rác családnevek tűntek föl a bátyai jobbágyok lajstromában. A nevek korábbi hiányából, majd 1752. évi előfordulásából ítélve valószínűleg 1744 és 1752 között került Bátyára a XX. században is jellegzetesen bátyainak számító Decsák és a Jéló család. A bizonyítási művelet második szakaszában azt kellet igazolni, hogy a szökött jobbágyok 1751. évi bátyai lajstromán szereplő családfők többsége a Bács-Bodrog megyei Kupuszinára költözött. Ehhez kupuszinai összeírások névsorainak elemzésére volt szükség. Sajnos, Bács-Bodrog vármegye nem áll olyan jól összeírások dolgában, mint a hajdani Pest-Pilis-Solt vármegye. Bizonyára Bács-Bodrog vármegyében is rendszeresen készültek állami, vármegyei összeírások a XVIII. században, de az impériumváltozások és sok más egyéb ok miatt kevés maradt meg közülük a XX. század végére. 1989-ben, amikor egy hónapig kutattam Újvidéken a Vajdasági Levéltárban, Kupuszinára 1772-ből találtam a legrégibb névsoros állami összeírást.18 így kénytelen voltam ebben az összeírásban keresni a bátyai „szökevényeket”. Sajnos, 1751-et 21 év választja el 1772-től. 21 év alatt rengeteg dolog történhetett a Bátyáról útrakelőkkel: nevet változtathattak, Kupuszináról is továbbköltözhettek, más keresztnevű gyereküket gazdasorba emelve megöregedhettek, meghalhattak. A 21 éves korkülönbség ellenére az 1751. évi bátyai jegyzék 30 nevéből, 10 név családnévi és keresztnévi azonossággal megtalálható az 1772. évi kupuszinai összeírásban. A mindkét lajstromban előforduló nevek: Klájó István, Jagicza Pál, Guzsván Mihály, Deák Márton, Maros István, (a Kis ragadványnév nélkül), Szurap Pál, 17 BÁRTH 1993. 18 Vajdasági Levéltár. Növi Sad. BBÉ. Spisi. F. 2. 1772/516. 84. doboz. 214
