Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kitekintés
Bárth János lapja nem látszik teljesen, mert egy részét eltakarja egy odakerült papírdarab képe.12 Bosszankodva emlegettem a fénymásolat készítőjét, amiért a másolás ideje alatt nem vette el az összeírás lapjai közé keveredett papírlapot. Már éppen félre akartam tenni a fénymásolat-köteget, amikor tekintetem hirtelen a bajt okozó lapra esett. Ekkor láttam, hogy írás van rajta: „Anno 1751. Az el szökött Jobbágyok nevek föl téve” cím alatt két oszlopban nevek sorakoznak a papíron. Néhány másodpercig rámeredtem a lapra, majd különös villanás futott át rajtam. Ez volt a fölfedezés pillanata. A néhány másodperc ugyanis elég volt arra, hogy megállapítsam: a papírlapon bátyai nevek sorakoznak. Bár tudtam, hogy az aprólékos bizonyítás terhe még hátra van, éreztem, hogy megtaláltam a bátyai származású kupuszinaiak 8 év óta kísértő rejtélye megoldását. A „bizonyítási eljárás” első lépését, az 1752. évi vármegyei összeírás lapjai közé keveredett cédula eredetiben való tanulmányozását néhány napig el kellett halasztanom, mert azonnal nem utazhattam Budapestre. Az eredeti írást mindenképpen meg kellett néznem, mert fennállt az elméleti lehetősége annak, hogy a rossz helyre keveredett papírlap láthatatlan másik oldalán valamiféle szöveget, esetleg helységnevet találok. Amint feljutottam Budapestre, a Pest megyei Levéltárban, némely levéltárosokat is kellően felajzva elővettem az 1752. évi összeírás Solt járási kötetét. Megállapítottam, hogy a cédula hátlapján nincs írás. A másolati képen, a betétlap minden kézzel írott szövege látható. Nyilvánvalóvá vált, hogy kár volt hibáztatnom a fénymásolat készítőjét, ugyanis a cédula barna ragasztószalaggal oda van erősítve az összeírás egyik kiskőrösi lapjához. A kis méretű papír bizonyára sokszor kihullott a nagy kötetből. A legkülönbözőbb helyekre került vissza. Végül egy levéltárkezelő megunván a dolgot elvégezte a ragasztást. Mivel nem tudta megállapítani, hogy a papír honnan esett ki, ahelyett, hogy a kötet végére erősítette volna, találomra odaragasztotta a 111. oldalra, a kiskőrösi termények és állatlétszámok oldalára. Hasonló módon cselekedett néhány más esetben is. Pl. a pataji névsor egyik szakasza fénymásolt állapotban ugyancsak nem látható, mivel eltakarja egy barna papírragasztóval felerősített kisebb betétlap, amelyen egy Csanádi állatösszeírás olvasható. Ennek a betétlapnak a Csanádi összeírás tájékán lett volna a helye, de a sors úgy hozta, hogy a hajdani levéltárkezelő jóvoltából az egyik pataji oldalt takarja.13 A bizonyítási művelet legfontosabb és leggöröngyösebb útszakaszait még a „felfedezés” estéjén, éjszakáján végigjártam. Éjféltájt azzal a tudattal térhettem nyugovóra, hogy sejtésem beigazolódott. A kiskőrösi összeírást takaró idegen cédula szövege bizonyítékként használható bátyai lakosok Kupuszinára költözésének igazolásához. Első teendőként be kellett bizonyítani, hogy a cédulán bátyai nevek olvashatók, mivel a szökött jobbágyok névsorának bevezető sorában elfelejtettek helységnevet írni. Szerencsére a nevek között nem volt Tóth, Nagy, Kovács és hasonló tömegnév. Akadt ugyan néhány Molnár és Fekete, de a nevek többsége egyéni arculatú, különleges, ritka névnek számított, mint az Anisity, Guzsván, Maros. Ezekről a táj népesedéstörténetében némi jártassággal rendelkező kutató azonnal gyaníthatta, hogy bátyai nevekről van szó. 12 PL. IV. 23-a. CP. II. 210-d. 111 13 PL. IV. 23-a. CP. II. 210-d. 36. 212
