Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Emlékezés 1848–1849-re
Aipliné Faragó Mária Az atilla állapotának leírása A ruhadarab állapotát alapvetően meghatározza a korabeli viselés nyomai mellett 150 éves múltja, amely igen jelentős nyomot hagyott rajta. Ezek alapján az állapotát fakulások, szakadások, apró lyukak és különböző korokban rákerült foltozások jellemzik. Paszománya - zsinórzata, gombozata - olyannyira rongálódott volt - szálak felszakadozottak, foszlottak több pótlás nyomaival hogy nem lehetett helyreállítani őket. Kivéve a gombokat és a rozettákat, amelyek fémszálas fonadékkal bevont illetve készült anyagok. A bélés állapotára a korábban említett rongálódások fokozottan jellemzőek. A bélés külön érdekessége, hogy a foltozások belső területén egy térkép részlete rajzolódott ki. Ez a témát kutató szakember számára újabb szempontot vethet föl, hogy ez kivételes példa-e, vagy ezt a rejtett módszert alkalmazták máskor is. A restaurálás menete A tisztítást megelőzően az atillát teljesen szét kellett bontani, zsinórozását le kellett szedni, így a darabok külön-külön szükség szerint vizes és száraztisztítást kaptak. Száraztisztítással, szerves oldószerrel a zsíros és olajos szennyeződéseket lehet eltávolítani. A vizestisztítás óvatosan, keretre feszített hálón történt. A szennyeződés ily módon a háló lyukacsain keresztül könnyen eltávolítható és nem szükséges a műtárgy fizikai mozgatása. A mosáshoz kézmeleg lágy vizet használunk a megfelelő mosószerrel. A kereskedelemben kapható mosószerek nem alkalmasak, mivel olyan vegyszereket - pl. optikai fehérítőt, enzimet - tartalmaznak, amelyek nem kívánatos elváltozásokat okozhatnak. Jól alkalmazható a nem ionos és felületaktív anyagot tartalmazó Prewocell. A tisztítás folyamatában azokra a konzerválási feladatokra is sor került, melyeknek következtében az anyag puhábbá, lágyabbá és színében is élénkebbé vált. A szárítás üveglapon, az eredeti méretről készített „szabásminta” - az üveglap alá helyezve - alapján történt. Az atilla darabonként, vele azonos színűre festett és vele azonos puhaságú, lágyságú, vastagságú flanel alátámasztást kapott. A hiányok pótlása az eredeti foltanyag felhasználásával, élbevarrással történt. Az atilla zsinórzata a funkcionális és díszítő szerepet egyaránt betölti. Az újra zsinórozáshoz mintegy 25 m kétrét fektetett, négyélü zsinórt kellett elkészíttetni, melyet egy paszománykészítő mester szőtt le. A mellzsinórzat közepe táján két hurok, a szabad végén két lefelé csüngő körte alakú díszítmény látható, melyen rozetta zárja le - a díszítés mellett - funkcionálisan az induló és érkező szálakat. Hátzsinórzata a vállvarrásnál kezdődik. A derékvarrás fölött hurkot képezve az atilla aljrészén enyhén kifelé tartva vitézkötést ír le, majd a szál visszatérve a derékvarráshoz hurokban végződik. 192
