Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Emlékezés 1848–1849-re
Csík Antal szerint mint publikációkor a piacz közepére való jövetelre szállítasson fel. Ez meglévén főbíró Rádóczi Imre út itt a városházásnál a fogadózászlót fogja fel és ezt a tanács kíséretében muzsikaszó mellett vigye a piacz közepire itt kitűzvén a zászlót, főjegyző úr pedig az összesereglendő néphöz egy idő és alkalomhoz mért buzdító beszédet mondjon, ennek bevégeztével a toborzás muzsikaszó mellett kezdessék meg. A bort, pálinkát és a húst a város fizeti ki.” De még a muzsikaszót is. „A helybéli hangászok magokat az újoncok mellett tett muzsikálásért kifizettetni kérik. A folyamodóknak ezen munkájukért 25 váltó forint aj ánltatik, amit a második bíró fizessen ki és számítsa be magának kiadásul.”34 1849. VII. 20. Az újoncállítás sorshúzással is történt amit a következőként írtak le, jegyeztek fel: „...a sorshúzás folyó hó 22-én itt a városházánál lészen megtörténtendő [...] 72 egyénre nézve mégpedig oly móddal, hogy a sorsosok neve mindjárt az ládába betétetik ezek közül fog onnan kihúzatni egy kis gyerek által 90 név ezért mert a 72 név között nyomorultak is találtathatnak a város húzás tettlegességére Patyi András főbíró, Péter Szabó János és Kránicz János tanácsnok, Felföldi János főjegyző úr a képviselők közül Halász Mihály, Elek István, Szabó Mihály és Már Pál hites ügyvéd kineveztetvén tudósítás tétel mellett”35 1848 őszén havonta történtek bevonulások. Szeptember elején 18 újoncot, 22-én már 36 embert kér a kormány. Októberben 18 lovasnemzetőr vonul Lacházára, ezek útiköltsége és élelmezési költsége is a várost terheli. Az átvonuló hadak rekvirálnak, sarcolják a várost, nem csoda hogy az Aranybárány vendéglő fedeles kapujára akasztottak fel az őrsereg katonái egy rabláson és erőszakoskodáson elfogott osztrák katonát a szájhagyomány szerint.36 Volt aki büszkén emlegette, hogy az ő nagyanyja egy szakajtó szilvával vendégelte meg az átvonuló huszárokat.37 Az Arad felé húzódó honvéd csapat - egyes emlékezők szerint - utóvéd harcot is folytatott a Szegedi út mentén Ágasegyházán, ahol még azt a dombot is megmutatták, ahol az ágyúk voltak elsáncolva, és onnan „verettek a semléken át.”38 A Hunyadi utcai régi temetőt - amely vásártér volt, - az 1920-as években házhelyeknek felparcellázták. A temető csőszház közelében egy domb volt, ahol a környék gyerekei játszottak, ásták, fúrták a dombot, és egyszercsak kétfejű sasos rézgombot találtak. Akkor mesélte el a nagyapja, hogy „1849-ben rekviráló orosz cári kozák csapat is megfordult Majsán. A káposztától vérhast vagy tífuszt kaptak és oda lett eltemetve hét vagy nyolc fő belőlük akik meghaltak, vagy már akin nem lehetett segíteni, pedig volt még köztük olyan is aki azt mondta: - Gazduram én fütyülni is tudok. De a járványtól való félelem miatt mind beledobálták a közös sírba és mésszel lelocsolták.”39 34 CSÁBRÁDI 1933. 35 ZSIDÓ 1942.61. 36 özv. Mórái Andrásné saját gyűjtése - 1889. 37 BALOGH 1983. 38 Lány Jenőné saját gyűjtése - 1890. 39 özv. Mórái Andrásné saját gyűjtése - 1889. 188
