Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
Székelyné Körösi Ilona A dögrovás szerint tehát 37 db volt az elhullott jószágok száma. Ezt több részletben vésték fel a fára, aminek az a magyarázata, hogy nem azonos korú, nemű, jószágok és nem mind egyszerre pusztultak el. A valóban mutatkozó hiány tehát 2 db volt. (A dögrovás rajza a 2. ábrán látható.) 3. A pár nélküli hasítványokon található jelek a. V V V V 1 .111 _.V7 11 h AVVVV1 u. ~ A A / A 7 ( “AA Ilii d. PJUAAA7 Hogy az ismertetett kecskeméti számrovásokat el tudjuk helyezni a magyar számrovás fejlődési sorában, segítségül kell hívnunk a szakirodalomban ismert számsorokat.14 Sebestyén Gyula 1909-ben alföldi gyűjtései alapján az alábbi számsort közölte, mint az eredeti, magyar rovás régi számsorát: X A X A I 100 50 10 5 1 Ugyancsak ő írta le - saját, valamint néprajzkutató kortársainak gyűjtései alapján - az újabb számsort: x m ix x / i 1000 100 50 10 5 1 Az ismertetett kecskeméti rovások számsora - az 5-ös jelének kivételével - megegyezik a régi rovás számsorával. Mind a tőkerovás, mind a dögrovás az ún. újabb számsor 5=/ jelét tartalmazza. Még egy fontos megfigyelést tehetünk, ha a pár nélküli hasítványokat nézzük. Ezek közül az utolsón (3/d) eltérő a 100-as és az 50-es jele; a korábbi jel helyett mélyebb bevágásokat alkalmaztak. Ez a számsor már teljes egészében megegyezik az általánosan ismert újabb számsorral. Mivel ezeket a rovásokat nagyjából ugyanabban az időben használták, megállapíthatjuk, hogy a kecskeméti pásztorok kezén a 19. század közepén egyidőben élt a magyar rovás régi és újabb számsora. 14 A legteljesebb összefoglalás: SEBESTYÉN 1909. 178
