Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
Kecskeméti számrovás 1855-ből ismertetését, bár a korabeli népélet a kecskeméti Muszáj külváros szemponjából fontos információkat tartalmaznak. A peres anyag mellékletére, a címben jelzett tárgyra koncentrálva az ügyet röviden a következőkben lehet összefoglalni: Ipacs András kecskeméti lakos 1856 januárjában keresettel fordult a Pest-Solt Megyei Császári-Királyi Törvényszéki Tanács és Kecskemét Városilag kiküldött Bírósághoz, amelyben követelte 140 váltó forint tőke és járulékai megtérítését Herczeg Pál kecskeméti lakostól. Herczeg Pál 1855-ben Ipacs András juhásza volt, és - Ipacs állítása szerint - az 1855. évi Dömötör napi - október 26. - elszámoláskor 7 db birkájával - áruk 140 váltó forint - adós maradt. Az első tárgyalást 1856. március 20-ra tűzték ki, ezt még továbbiak követték. Közben a felperes a vélt adósság ellenében visszatartotta volt juhászának jogos járandóságát: egy kocsi szalmát, két véka búzát zsákostul és a béréből 2 váltó forint 36 krajcárt - amelyek kiadását az alperes ügyvédje követelte. A tárgyalások során fontos szerepe volt a felek által bemutatott rovásoknak. „Az alperes - olvashatjuk az első jegyzőkönyvben - a kezénél lévő és ezennel a tekintetes bíróság előtt is felmutatott rovások mutatása szerént, illetve a felperesnél a meglévő, s az alperesével egy egészet képező rovását ezúttal felperes is köteles volt volna a tekintetes bíróság előtt bírói tudomás végett felmutatni - a felperes igazolatlan követelését kereken és határozottan tagadja ...”7 Miután a bíróság felszólítására a felperes is behozta a nála lévő hasítványokat, azokat az alperesnél lévővel összeillesztették, és egymáshoz tartozónak találták. A rovásokból kiderült a tőke és a dög mennyisége, s ez nem a felperes követelését, hanem az alperes juhász igazát támasztotta alá a bíróság megítélése szerint. Megállapították, hogy nem 7, hanem csak 2 juh (ürü) volt a hiány, amelyet az alperes maga is beismert, és több tanú állítása szerint korábban „meg is kínálta” a két ürüvel a felperest, aki ezt nem fogadta el. A rovásnak a két fél korábbi egyezkedéseiben is szerepe volt. 1855 Dömötör nap táján az alperes valamilyen ügyben gyanúba keveredvén, rövid ideig börtönben volt, ezért került sor a börtönben kettőjük beszélgetéseire. Liszkai börtönfelügyelő a következőkre emlékezett: „... bárányok voltak é azok vagy toklyók, arra nézve nem tanúskodhatom, valami rovásból számoltak, a mellyhez én nem tudok”.8 Eörsi Sándor 33 éves fogoly: „Tudom, hogy a kérdezett időben fölpörös alpörössel a börtönész szobájában huzamos ideig egymásközt beszélgetvén, ott farovásokról számolgatván, utoljára kiegyeztek egymás között.9 Az ügyben folytatott tanúkihallgatásokat 1858. szeptember 13-án fejezték be. A bíróság 1858. december 20-án hozott ítéletet, amely szerint az alperes Herczeg Pál juhászt felmentették, a felperes Ipacs Andrást pedig kötelezték a perköltség megfizetésére és Herczeg Pál bérének kiadására.10 Gyakorlatilag 1860. február 16-án 7 BKML. IV. 652. III.6/1856. Tárgyalási jkv. 1856. márc.20. 8 Uo. Tanúkihallgatási jkv. 1857. dec. 17. 9 Uo. Tanúkihallgatási jkv. 1858. szept. 13. 10 Uo. 3313/858. sz. 1858. dec. 20. 175
