Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
A Horváth-napló Végezetül a munkabér kifizetésének módjáról szeretnék szólni, hiszen ebből a korszakra tipikusan jellemző életmódra is több következtetést lehet levonni. Az éves bér kifizetése soha nem egyszerre történt, hanem aszerint, hogy mikor volt okvetlenül pénzre szüksége az alkalmazottnak. Igen érdekesnek találtam, hogy a pénzt legtöbbször nem a munkavégző, hanem a feleség vette fel. A bérfizetés tehát az éves munkára adott alkalmi előlegekből állt. Az egyik rendszeresen visszatérő előlegfizetési alkalom volt, amikor az alkalmazottnak gyermeke született. Gyermekágyra vagy korozsmára 1-2 Ft körüli összeget vettek fel. Halálesetkor az éves bérből előleget kértek a temetésre, 1-5 Ft közötti készpénzt vagy deszkát kaptak koporsónak, de annak árát a gazda gondosan leszámolta az éves bérből. Kiemelt esemény volt a lakodalom. Erre az éves cselédek pénzt, esetenként birkát kaptak. A naptári év nagyobb ünnepei előtt meghatározott célra 3-30 kr összeget adott a gazda. Néhány példát említek a naplóba bejegyzettekből: húsvéti gyónáskor 3 kr-t, magára az ünnepre 30 kr-t kaphatott a béres. A farsangi háromnapos ünneplésre 12 kr-t. Előlegfizetési alkalom volt ha vásárra mentek. Előfordult, hogy olyankor következett be a pénzigényes esemény, amikor már minden arra az évre esedékes összeget felvett a megszorult ember. Azt például soha nem lehetett tudni, mikor következik be egy haláleset. Ezeknél a rendkívüli kiadásoknál is segített a gazda, de az előleg mellé feljegyezte, hogy azt a következő évi ledolgozásra fizette ki. Természetesen a bérek vizsgálatából a korabeli árak ismerete nélkül csupán részigazságokra következtethetünk. Itt ismételten ki kell emelnem mennyire jelentős ez a forrástípus, mert a tényleges árakat és nem a limitációk elméleti árszabását tartalmazza. Néhány olyan példát idézek a naplóból, amelyek a gazdasági eszközök értékét mutatják. 1793-ban egy kasza nyéllel, pánttal, ékkel, tokmánnyal és fennel 1 Ft 15 krajcár, egy ásó 36 krajcár, egy német villa 12 krajcár, egy szűr ára - azt nem tudni milyen - 1 Ft 25 krajcártól 2 Ft 46 krajcárig terjedt, egy véka búza 10-30 krajcár, egy fias tehén pedig 15 Ft volt. Ezeket a kiragadott adatokat és példákat összevetve a bérekkel újabb következtetések vonhatók le, mint például, hogy a fejős gulyás egész évi béréért sem tudott vásárolni egy fiastehenet. A másik példa: az ostoros gyerek évi 1 Ft-os bére, mert készpénzt csak ennyit kapott, két véka búzára futotta. Az árak ismeretében mérhető fel annak a büntetésnek a nagysága is amit a gazda 1796-ban 7 Ft-ban szabott meg, mert a béres a mezőn „enyelgésből” elégette az ebédet, a zsákot és a kendőt, amiben kivitték azt. Ebben az előadásban nem kívántam a napló teljes elemzését adni, a megszabott idő nem is teszi ezt lehetővé. Csupán szerettem volna felvillantani milyen nagy a gazdaság- és családtörténeti forrásértéke a sajnos egyre ritkábban felbukkanó későfeudáliskori magániratoknak, feljegyzéseknek. A következő években remélem arra is lesz lehetőségem, hogy más levéltári forrásokkal kiegészítve sokkal szélesebb körűen és átfogóbban mutathassam be a 18. század fordulóján létezett szabadparaszti gazdaságok működését és az e gazdálkodási módból fakadó lehetőségeket. 171
