Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kalocsai mozaikok
Adatok Kalocsa környéke korabronzkorához részén honos Zók-Vuéedol kultúrára vezethető vissza. Minden valószínűség szerint innen vette át mind a Makó, mind a Somogy vár-Vinkovci kultúra népessége.14 A korszak egyik elterjedt táltípusa a fordított csonkakúpos alsórészű, rövid, behúzott nyakú, kihajló peremű tál. Már a Makó kultúra emlékanyagában megjelenik,'de nagy számban fordul elő a Nagyrévi kultúra lelőhelyein is.15 Drágszélen egy szalagfüles (1. kép 6), Bátya-Orosz pusztán egy vállán ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadíszes, seprűzött hasú (3. kép 4) töredék került elő.16 Két lelőhelyen, Drágszélen (1. kép 2) és Fajsz-Garadombon (2. kép 1-2) talált D. Szabó Kálmán csonkakúpos nyakú, öblös hasú, hangsúlyozott vállvonalú korsótöredékeket.17 A Fajsz-Garadombról származó tojástestű, szalagfüles bögretöredék (2. kép 4) analógiáit a Nagyrévi kultúra fiatalabb fázisának lelőhelyeiről ismerjük.18 Összegzés A fentiek alapján a lelőhelyek közül Drágszélt, Dusnok-Váradot, Fajsz-Garadomb leleteinek nagy részét, Fajsz-Kovácshalmot és Miske-Telek lelőhelyet a korabronzkor I. fázisába sorolhatjuk. A bemutatott cserepek zömének párhuzamai a korabronzkor I. fázisában általánosan előfordulnak. Jelenlegi ismereteim szerint a Drágszélről (1. kép 3) és Fajsz-Kovácshalomról származó kis bütyökdíszes töredékek és a Dusnok-Váradon előkerült peremtöredék (2. kép 3) analógiáit eddig csak a Makó kultúrából ismerjük. A Bátya határában található lelőhely kronológiája az egyetlen táltöredék (3. kép 4) alapján a korabronzkoron belül bizonytalannak tűnik. A tojástestü kis bögretöredék (2. kép 4) 14 Azonban míg a Zók-Vu£edoli lelőhelyeken előkerülő tálak rendkívül finoman kidolgozottak, gazdagon díszítettek, addig a Zók-Vuéedol kultúrát időben követő Makó és Somogyvár-Vinkovci kultúra táljai felületesebb kidolgozásúak és általában egyszerűbb díszítésüek (ECSEDY 1979. 106, 107). 15 Többek között a Makó kultúra településén Jánosszállás-Katonaparton (KÜRTI 1974. 30. 1. kép) és Rákóczifalva-Kastélydombon (CSÁNY1 1983. 5. kép 2-3), a Nagyrévi kultúra lelőhelyén kerültek elő hasonló tálak. 16 Schreiber Rózsa véleménye szerint (SCHREIBER 1981. 151) a fordított csonkakúpos alsórészü, behúzott nyakú, kihajló peremű, simított nyakú, seprűs, vagy érdes alsó részű tálak, melyek vállán ujjbenyomkodásokkal vagy bevagdalásokkal tagolt borda fut körbe a Nagyrévi kultúra fiatalabb (diósdi) fázisára jellemzőek (SCHREIBER 1963. 4. kép 2; SCHREIBER 1981. 7. kép 8, 10. kép 1, 12. kép 1-2, 13. kép 2, 14. kép 9, 11). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az általa említett tálak formája kicsit eltér a miénktől, nyakuk valamivel magasabb, kevésbé behúzott. 17 Újabban egyesek azt a korsótípust, mely a Nagyrévi kultúrában továbbél és annak vezető edényformája lesz, Somogyvár-Vinkovci eredetűnek tartják (KAL1CZ-SCHREIBER 1994. 40). Tény, hogy csonkakúpos, összeszűkülő nyakú, kettős csonkakúpos vagy öblös testű korsókkal találkozhatunk már a Somogyvár-Vinkovci kultúra (BÓNA 1965. X. t. 8, XVI. t. 10; BONDÁR 1994. 2. kép 2, 4) és a Makó kultúra lelőhelyein is (KALICZ-SCHREIBER 1994. 4. kép 7, 9). 18 Többek között Diósdról (SCHREIBER 1981. 150, 7. kép 2-3) és Dunaszekcső-Várhegyről (ECSEDY 1985. 95, 18. t. 9). 15
