Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Az égi és a földi szépről Valószínűleg ebben rejlik a víziót vízió mellé sorakoztató nonfiguratív együttes gondolatot, érzelmet, képzeletet felszító vonzereje, amihez a megfelelő bibliai idézetek további támpontul, az analógiás értelmezés serkentőjeként szolgálnak. Ősi, jelképeket sugalló szöveghez, kozmikus történéseket sejtető tárgyilagos ábrázolással aligha megközelíthető, eget-földet egyberoppantó folyamatokhoz valóban ez a vizuális analógiára hagyatkozó festői eljárás különösképpen alkalmasnak bizonyult. Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy ez a „spontánnak”, „mesterkéletlennek” tűnő eljárás képről képre, az adott szöveghez kapcsolódóan, elmélyült művészi odaadást igényelt. Ezek a kozmikus látomások méltóképpen sorakoznak a művészettörténet legjelesebb Apokalipszisei közé. Kákonyi Konstantina Magyarországra 1994 márciusában tért vissza. Ma már egészségi állapota miatt nem tud alkotni, Homokmégyen él, húgánál talált otthonra.7 Magatartását, művészi és emberi magatartását nevezhetjük mozdulatlan elkötelezettségnek, keresztény ihletésűnek. Hogy mi ennek a két fogalomnak a szerepe Kákonyi Konstantina művészetében - s minthogy itt nem lehet éles határvonalat vonni: életében? Talán szemére lehetne vetni, hogy felismerve a világ abszurditását, mégsem ábrázolta azt alkotásaiban abszurdnak, reménytelennek, hanem a hit vigaszába menekült. Csakhogy a világ abszurditásának felismerésén túl - és épp nem a menekvés irányába - van egy még következetesebb, ha úgy tetszik még abszurdabb lépésünk, s ez a világ képtelenségének vállalása. Kákonyi Konstantina azzal, hogy egyszerre mondott igent az öröklét boldogságára s a világ boldogtalanságára, valójában a megalázkodást választotta. Csakhogy magunkra venni a világ képtelenségének a súlyát, mintegy beöltözve a lét és tulajdon ellentmondásaink terhébe, Konstantinánál távolról sem megalázkodást, hanem épp az ellenkezőjét jelenti. Alázat a neve, s túl, messze túl a szabadságon, a teremtés szféráját érinti már. Passzív teremtés, legyen bár a legteljesebb szolgaság hordozója is - vagy épp azért. Névtelenül és megíratlan, a maga szünet nélküli folyamatosságában, úgy, ahogy azt az Evangélium kodifikálta, mi lenne más a szegények története közöttünk, ha nem ez? S mi lenne Kákonyi Konstantina művészetének egyik legfontosabb szerepe, ha nem ez?8 7 Az előadás elhangzásakor Kákonyi Konstantina még élt, 1998. április 16-án hunyt el. 8 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Lakatos Ferencné Kákonyi Margitnak, Konstantina nővér húgának, aki munkám során mindvégig segítségemre volt, s értékes dokumentumokat, kiadványokat ajándékozott a Türr István Múzeumnak. Köszönet illeti Rendes Bélánét is, aki Kákonyi Konstantina növendéke volt, s a tanítvány szemével mesélt Konstantina nővér pedagógiai tevékenységéről. 129
