Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja emlékiratának arra a részére is, amely Petőfi szalkszentmártoni tartózkodására utal. Emlékiratában arról tudósít bennünket, hogy Petőfi néhány hétre kijött Szalkszentmártonba s itt Írogatott buzgóan és hűségesen, úgy éjfélig is fönn volt. Ezzel szemben Jókaihoz írt levelében nagyon meghatározott konkrétummal szolgált: „ a nyár utolját az őszt a szüretet kivéve és a telet csaknem itthon tölté, néha tartván kirándulásokat Pestre, vagy máshova jó barátaihoz. Ez időszak az, mellyben én munkásságának szemtanúja valék.” Petőfi Szalkszentmártonban 112 verset, 2 drámát és egy regényt írt. Erre utal Kardos rövid mondata is: „Ennyi munka négy legfeljebb hat hónap szüleménye volt.” Kardosnak egyébként megadatott az a kiváltság, hogy saját szemével láthatta miként alkot Petőfi Sándor. Kardos olyan szemtanú, aki jó megfigyelő képességével rögzítette azokat az eseményeket, amelyek időben, cselekményben utólag is ellenőrizhetőek. Pontosan rögzítette Petőfi Kunszentmiklósra történt kirándulását, a borjádi szüretet, a vadasi csárdában a költővel és barátaival való vidám együttlétüket. Petőfi alakját így rajzolta meg: „Barátságról én, ki az itt vele társalkodók között csak másodrangú valék, annyit mondok, hogy egyenes és nyílt szívű volt.” Kár, hogy a Jókaihoz írt levelében és emlékiratában Kardos István fehér foltot hagy Petőfiék szalkszentmártoni tartózkodásának utolsó időszakáról. Pedig emlékirata is tanúskodik, hogy 1844. április 28-tól 1846 május első hetéig tanított Szalkszentmártonban. Kardos maga is az állásváltoztatás problémájával küzd, végül is vágya teljesül, mert mint azt írja: „...1846 május első hetében megtartatott a traktuális gyűlés Dunavecsén, hol a szigetszentmiklósi bíró Borsos Imre és kurátor Fábián Péter fölterjesztették írásban az egyház kérelmét s engem a gyűlés rendes tanítóul megerősítvén Szigetszentmiklósra rendelt. Én a küldöttekkel tüstént el is jöttem hivatalomat elfoglalni.” Kardos minél közelebb szeretett volna Pesthez kerülni, ezért döntött úgy, hogy elhagyja Szalkszentmártont. Ennek ellenére szerette az itteni embereket, mint arról az emlékirataiban leírtak is tanúskodnak. Idézem Kardos szavait: „Jó embereim voltak Szalkszentmártonban Vály Mihály molnár, Lénárd János, Maráczi Mihály, Mózes József jegyző, Szabó Péter homokin kocsmáros és Kovács Péter első gazda, ennek nejével tettem meg azt a tréfát, hogy küldtem neki egy csomó kaprot, hogy abból készítsen számomra túróslepényt s megtette az áldott jó asszony.” 1846. április 24-én megszűnt a Petrovics család bérleteskedésének az ideje. Petőfi szülei a gazdasági felemelkedés reményében jöttek Szalkszentmártonba. Sajnos még szegényebben távoztak, annyira, hogy adósságuk lerovása miatt kénytelenek voltak elárvereztetni személyes holmijukat. Petőfi szinte biztosan végig nézte ezt a megalázó jelenetet, valószínűleg ott volt Kardos is, ám erről nem számolt be. Petőfi április 24-én Dömsödre költöztette szüleit, ő maga viszont Pestre ment. Ezt követően nem egész két hét múlva távozik Kardos is Szalkszentmártonból. Két évvel később Pesten találkozott utoljára Petőfivel, mégpedig 1848. március 15-e utáni vasárnapon, mikor a megyeházánál tartott polgári gyűlésen Vasvári, Jókai, Perczel és mások társaságában szónokolt és elterjed a hír, hogy V. Ferdinánd király a nemzet kívánságára kinevezte gróf Batthyányi Lajost az első magyar miniszterelnöknek. 119
