Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Egy sárközi település: Homokmégy
Romsics Imre 1945-ben a Baka major cselédházából beköltöztek a homokmégyi házba. Még az év őszén fölépítettek a körmei földön egy minden oldalról zárt birkaszínt. 1946-ban mellé építettek egy szoba-konyhás házat, egy nyári lófészert és ólakat. Ez a tanyakészség lett a gazdálkodás színtere. Ebben a színben tartották a fejősöket, s tavasztól őszig mindig ide tértek vissza a legeltetésből. Nem állítottak isztrongát, minden alkalommal visszatértek a tanyára. Minden évben kibérelték az őrjegi legelőket. Ismételten más tulajdonában lévő földeket járattak, így kénytelenek voltak épületek nélkül állítani. Csak enyhelyeket építettek és a természetes enyhelyeket használták ki. A Hillyei külső legelőn állt egy szelemenes sövénygunyhó, amelybe behúzódhattak. Nem volt ajtaja, ezért állandóan tüzelni kellett. A sarokban egy kuszlik volt a tüzelőhely. A falba vert szögre kötött madzagra akasztották a cuccot. A kettévágott zsák egyik felében a kenyérfélét, másikban a húsfélét tárolták. 1955-ben a Homokmégyi Legeltetési Bizottság építtetett egy lakást, amelyet a legelővel együtt kibéreltek a juhászok. Egy szobából és egy konyhából állt, így nem kellett tovább szolgafán főzni, s fűthető helyen melegedhettek. A szabadon állítás miatt azonban kénytelenek voltak a birkák mellett aludni. A termelőszövetkezetben 1960-tól, a kollektivizálás után folytatódott az épületek nélküli teleltetés az Őrjegben. A lakást egy spájzzal és egy irodával bővítették, de ez nem változtatott a juhászok mostoha körülményein. 1970-ben építettek fészereket, amelyeknek déli oldala nyitott maradt, s karámmal kerítették azt. Ezután már csak a tolvajokra kellett vigyázni, így befekhettek a házba is. Tavasztól őszig a homokmégyi hodályokban állítottak. A Béke termelőszövetkezet megalakítása után behozták a körmei színt és Bugyi István színét, majd a kettőből összeállítottak egy hodályt. Egy évig használták, majd 1961-ben fölépült a temető és a Pap tag közé a 300 m^-es nagyhodály, amelyben 250 birka telelhetett. 1963-ban építettek mellé egy második hodályt. A termelőszövetkezetben, a hodályok elkészülte után a sarokban húzódott meg a juhász, s a nyolc órás munkaidő bevezetése után éjszakára hazamentek. E munkarend alól az őrjegi teleltetők kivételek voltak, de 1970 után már ott is kényelmes helyen tartózkodhattak. Az épületek kapcsán is meg kell említenünk, hogy a termelőszövetkezetek megalakítása után is megmaradt a nyári és téli legelők közötti vándorláson alapuló, takarmányozás és túlnyomórészt épületek nélküli réti állattartás. Továbbá, a tartásmód mellett nagyobb szerepet kap az épületek létének vagy hiányának alakulásában a legelőterület tulajdonjoga. 104
