Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez

hasonlóan szilvamag befaragással szorosan van pikkelyezve. Máshol és máskor az életfát tulipánban végződő levélfonattal vagy rozmaringággal helyettesítették. A szűrhímzésre és a szűcshímzésre emlékeztető megoldás ez. Más változatban az életfa mint szentedényből kinövő leveles ág, rozmaringszál jelenik meg. A keresztek hátsó oldalának díszítése egyszerűbb. Legjellemzőbb motívuma a párkányzat alatti kagylódíszbe foglalt, felfutó S alakú rozmaringszál tulipános végződéssel. Díszes fakeresztjeink lábazatát az igényesebb mesterek szép, míves akantuslevél-sorral zárták le, mintegy emlékezetve az egykori szárazmalmok nagykerék tengelyének pompás díszítésére.

Az útmenti keresztek valamikor jelentős szerepet játszottak a nép életében. Nemcsak az utas ember tiszteletadásának voltak áhítatot ébresztő állomásai, hanem olyan múltat őrző állandó jelek is, amelyek jelenünk folyton változó folyamatára is figyelmeztetnek. Ebben a változásban egyre romló állapotban még állnak az emlékjelek. Sorsukért aggódva emelem föl a szavam értük: vigyázzunk rájuk, gondoskodjunk múltunk e becses emlékeinek megőrzéséről!

39