Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
Csongrád vármegye legnagyobb magánbirtokosa a magát Ond vezértől eredeztető Bor-Kalán nemzetség volt, nemzetségi monostoruk Szeren és Ellésen állott. Félegyháza szomszédságában nyugat felé a megye másik nagy magánbirtokosának, a Becsegergely nemzetségnek a monostorait találjuk (Pálmonostora, Pétermonos- tora).5 Félegyháza 1424 előtt királyi birtok volt, Zsigmond király ekkor adományozta Borbála királynénak, más jól jövedelmező birtokokkal - többek között Kecskemét mezővárossal és a környékén élő királynéi kunokkal - együtt.6 Nem lehet kétséges, hogy a falu korábban is királyi tulajdonban volt, ha ugyanis egyházi vagy világi birtokosai lettek volna, annak valamilyen írásbeli nyoma marad. A helynév azt mutatja, hogy a település még a tatárjárás előtt létesült, az -egyháza, -telke végződésű falunevek ugyanis rendszerint a tatárjárás idején elpusztult települést jelölnek, melyek egy ideig lakatlanul álltak.7 Az országban több helyen előforduló Félegyháza típusú helynevek feltehetően leányegyházakra, filiákra vonatkoztak, amelyeket a középkorban fél egyházak-nak (ecclesiae mediae) neveztek, megkülönböztetésül az ún. egész egyházaktól (ecclesiae integrae), melyeknek külön papjuk, keresztelőkútjuk, temetőjük volt.8 A fél egyházak tehát eredetileg nem voltak önállóak, ebből következően valószínűleg plébániájuknál később is keletkeztek. A régészeti adatok szerint a honfoglalás után ez a vidék is sűrűn benépesült. Félegyháza helyén egy honfoglaló magyar előkelő tartotta szállását, sírját 1970-ben a Radnóti utca 48. sz. ház alapozásánál találták meg.9 Az Izsáki úti Határdombon 1968-ban került elő egy honfoglalás kori lovassír. A Kántordombon 1975-ben X-XI. századi köznépi temető 31 sírját tárták fel, a temetőt valószínűleg a X. század közepétől I. András koráig használták.10 A XI-XIII. században a kis lélekszámú, átlagosan 20-30 háztartást számláló falvak néhány km-re álltak egymástól, az alföldi települések hosszan elnyúló, laza szerkezetűek voltak. Az első Félegyháza ilyen típusú falu lehetett, a tatárjárásig állt fenn. 1241-1242-ben a mongol hadak ezen a vidéken végezték a legnagyobb pusztítást, Györffy György becslése szerint Csongrád vármegyében a falvak 75 %-a elpusztult.11 Félegyháza feltehetően a XIV. század közepén népesedett be újra. A Bálint Alajos által a Templomhalmon 1951-ben feltárt temető leletei is arra utalnak, hogy az An- jou-korban indult meg újra az élet a településen.12 1389-ben, a Félegyházát először említő oklevélben Zsigmond király megtiltja a szeri nemeseknek, hogy a Buda, Félegyháza felé „a sáregyházi úton” átutazó szegedi polgárokat zaklassák és megvámolják.13 Vajon miért éppen Félegyházát említi az oklevél a szeged-budai főútvonalon, és miért nevezi azt sáregyházi útnak? Szegedről két fontos útvonal vezetett Buda felé a középkorban. Az egyik a Tisza jobb partján Szer, Csongrád és Alpár érintésével Kőrösön (Nagykőrösön) át vezetett Budára, illetve Alpárnál Szolnok felé elágazott, a másik eltávolodott a Tiszától, a Szer közelében fekvő Sáregyházán14 át haladt Félegyháza felé a homokhátságon, majd Kőrösnél egyesült az előző úttal. Az oklevél egyértelműen ez utóbbira vonatkozik, melyet tehát szegedi nézőpontból nevez sáregyházi útnak. Úgy látszik, Szeged királyi város kereskedőinek előnyösebb volt ezt az utat használni, melyen Félegyháza 26
